Skorpió

… ha már eszembe jutott 🙂
Ahogy visszanézem a bejegyzéseket látszik, mikor cserélek zenét az empéháromjátszómon.
Hmm… a média hatalma 😉
Szóval Skorpió. Egy zenekar a magyar rockzene szép korszakából.
Ahogy akkoriban mondták supergroup, azaz valamennyi tag nevet szerzett már más formációban.
Ez nyilván nem a közelmúltban történt, és ha levonjuk, hogy az idő megszépíti az emlékeket, akkor is jó visszagondolni azokra az estékre – és akkor még nem is beszéltem a Zsiguliban (bizony!) Daciaban, Trabantban útközben rendezett karaoke-show-król 🙂 -, mikor barátommal próbáltuk “elénekelni” a Karesszal azt a dalt, ami neki (mármint Karesznak) is kihívás volt:
“Rég volt már, bizony elég rég
Útnak indultam az életért.
Sírva kezdtem hozzá,
Pedig akkor még mindenki csak nevetett felém.
Később éreztem, úgy sietnék
az úton a felnőttkor felé
és ez volt az első tévedés.
Emlékszem, igen emlékszem
Mikor jóanyám mesélt nekem:
Nagyra nőj gyermekem, nagyra nőj
Az utad könnyű lesz, ne félj, ne félj.
Tudta ő, nem így lesz, tudta ő
csak kedvemért mondta ezt a szép mesét.
Felnőttem, igen felnőttem, hosszú út áll már mögöttem
S játszom a munka dalát.
Mindig szól e dallam, de így van ez rendjén.
Minden nap kérem a fényt,
hogy jöjjön az úton velem,
és űzze a gondok sötétjét.
Emlékszem, igen emlékszem
Mikor jóanyám mesélt nekem:
Nagyra nőj, gyermekem, nagyra nőj
Az utad könnyű lesz, ne félj, ne félj.
Tudta ő, nem így lesz, tudta ő
csak kedvemért mondta ezt a szép mesét.”
Skorpió együttes, szöveg: Frenreisz Károly