Dörmögő

Már gyermekkoromban is, különösen a mutálós tiniévekben igen fejlett volt az igazság (kritikai alt=”:) ) érzékem. Ez időben igen gyakran hallottam a mamámtól: “Ne dörmögj már!”
Aztán ahogy Frenreisz Karesz énekli: “Felnőttem, igen felnőttem, hosszú út áll már mögöttem”, de azóta is sokszor koppant a fejem a falon, mert nem bírtam csendben maradni.
Itt is született jónéhány bejegyzésem már – és gondolom, lesz is még – ami megérdemli a külön kategóriát. Ünnepélyesen 🙂 megnyitom hát, és visszamenőleg is átteszek ezt-azt majd.