Dorombolás

Viszonylag sokat gondolkodtam azon, írjak-e még egy összefoglalót a VIDORral kapcsolatban, aztán végül elvetettem. Írtam a második nap után, majd a közepén, és a végére sem lett más a véleményem. Sokakkal egyetértettünk, abban is, hogy pár éve tart az elpoposodás a nagyszínpadon, és a megnyitón elhangzottak alapján esély sincs rá, hogy ez jó irányba forduljon. Szerencsére egyre több helyen karolják fel azt az értékrendet, amit – úgy tűnik – Nyíregyháza végleg elengedett.
Már csak a pantomimeseket, bohócokat kell megtalálni, követni. Ehhez majd kérek segítséget.

De ha már az értékelés el is marad, azért az idei VIDOR kapcsolatot tartom a mai írásban.
Kedves ismerősöm ajánlott egy blogot, amibe még csak beleolvasni volt időm, de tetszett, amit ott találtam. Beszámolók különleges helyekre tett utazásokról, hangulatok, nagyon kedvemre való írás stílus egy olyan embertől, egy olyan hangszer kapcsán, aki/ami az idei VIDORon – túl a kisszínpadon zajló, de nagyszínpadot érdemlő produkción – egy CD-nyi zenével gazdagított.
Klikkelj a linkekre, olvass, nézz, hallgass!

Comments are closed.

Post Navigation