Lassan vége…

…legalábbis ennek az évnek.
Ilyenkor jönnek a visszaemlékezések, majd a fogadalmak.
Mivel az írás nem annyira megy most nekem, inkább kicsit visszaidézek.
Kb. egy éve írtam pár sort a belvárosról.
Akkor ezt a képet tettem mellé:

Mára (na jó, 23.-ára) ez lett belőle.

Nagyjából ilyen ormótlan változást hozott az én életemben is ez az év.
Tudom, lehetett volna rosszabb is.
Mindenesetre most mégiscsak azt szeretném, ha a következő jobb lenne.
Tudom, nem szabad kimondani a kívánságokat.
De azt is tudom, hogy az utóbbi pár napban, amelyet sikerült itthon töltenem, jólesett a város kis utcáin mászkálni, és ismerősökbe futni.
Nappal.
Hátha ezzel nem árultam el a vágyaimat, és így teljesülhetnek 😉

Jövök ma még mindenképpen, úgyhogy még nem mondom, hogy BUÉK!

Sztárcsinálók

Azt hittem, az idén már megleszek Dörmögő nélkül, de úgy tűnik, sok a szabadidőm.
A baj megint csak az, hogy bekapcsoltam a tv-t.
Szándékosan valami semlegeset akartam nézni.
Semmi nyál, semmi erőszak, semmi politika, semmi tuctuc.
Kiestek ugye a nagyobb kereskedelmi tv-k az első pont alapján.
Kiestek a kisebb és hírjellegű tv-k a harmadik pont alapján.
Kiestek a zenei tv-k a negyedik pont alapján.
Mivel az Animal-en éppen macskát műtöttek, NG-on meg leopárd zabált éppen mókust, vagy vaddisznót, így ezek a második pont alapján estek ki.
Mi maradt?
Igen, a sport csatornák.
Tehát ez:

Alapból kézilabdagála.
Ha nem jön a valamelyik sztárcsináló műsorban feltűnt f… “előadó”, akivel elhitették, hogy sztár, és bármit megtehet.
Most például a Hosszú lábú asszony-t gyalázta meg.
Azt hiszem mind Deák Bill Gyulának, mind a Hobo Blues Band-nek többet ártott ez a pár perc, mint az összes torrentes letöltés.
Ilyenkor vajon hol vannak a híres ASVA-sok?
Szerk.:
Találtam egy hírt a felkészüléséről.
Erős idegzetűeknek ajánlom a video-t a 3. perctől.
Szomorú, hogy erre valaki büszke lehet 🙁

Történelem

1979.
Van, akinek ez időszámítás előtt 😀

Zene: ilyen is, olyan is.
Tiltott, tűrt, támogatott.
Szövegben mondanivaló.
Zenében hangszerek.
Élő zene.
Igazi gitár.
Igazi dob.
Igazi Hammond.
Igazi énekes.
Felbomló zenekarok.
Supergroup-ok.
Kié a nagy P?
1982.

Pandora’s Box: A levél
A toll szólt: koptatott már százezernyi kéz
Mártottak sűrű mézbe, áztatott a vér
Édeskés szép szavaktól émelygek rég
Ne vádolj meg, ha néha foltot ejtenék.
Szólt a levél: Hatalmas úr vagyok.
Birodalmak buktak rajtam el.
Szólt a levél: Sebzek, gyógyítok.
Névtelenül be várj sosem.
A betű hangtalan szólt: A konzerv én vagyok.
Olvasva hozzád szólnak a hullámzó sorok.
Közöttük ott a lényeg, ott bújik el.
Rád bízva mit hiszel, mit nem hiszel.
Szólt a levél: Hatalmas úr vagyok.
Birodalmak buktak rajtam el.
Szólt a levél: Sebzek, gyógyítok.
Névtelenül ne várj sosem…

Pihi

Úgy alakult, hogy két ünnep közötti részt szabadságon tölthettem/tölthetem.
Sok tervem nem volt erre az időre, mert igazán úgy voltam vele, akkor hiszem el, ha elmúlik.
Egy-két titkos gondolatom azért akadt.
Vannak “szorgalmi feladataim”, amelyek év vége körül némi plusz munkát igényelnek.
Szerencsére nem igazán kötődnek pontosan az év végéhez, de a pár nap szabit jó lehetőségnek láttam az elvégzésre.
Annál is inkább, mert előrevetült annak a lehetősége, hogy a januári első szombaton sem lesz lehetőségem magánakciókra.
(Márha a munkahelyen töltött időt nem tekintjük magánakciónak… és ugye miért tekintenénk? 😉 )
Nézzük akkor, mi maradt a szabadságból.
Ahogy az lenni szokott, az APEH előállt némi módosítással, ami némi szorgalmi feladatra késztetett.
Különösen ki kell emelnem azt a dilettantizmust, ahogy a médiák kezelték az említett változást.
Hihetetlen, hogy újság- és híradó szerkesztők ennyire szerencsétlenek lennének.
Tudom, az nem hír, ha egy egyszerű – és most tényleg az – közleményt “csak úgy” elmondanak, de azért – ha már “felelős” szerkesztők, illene kis felelősséget érezni néha.
Jó néhány embert késztettek felelőtlenségükkel esztelen rohangálásra.
Kicsit konkrétabban.
Tehát ha esetleg számlaadásra kötelezett vagy, ne foglalkozz a médiák ijesztgetéseivel, szenzációkeresésével, egyszerűen olvasd el ezt a közleményt.
Hidd el, mindenkinek jobb lesz így 😀
Szóval érdekes volt a pár nap.
Nem mondom, hogy illő dolog csak december közepén kiadni ezt a közleményt, de félremagyarázni – akár szellemi sötétség okán, akár nézettség- olvasottságnövelés szándékával – sem szerencsés.
Ennyit erről…
Szóval a Nagy Pihenésemet kicsit beárnyékolták ezen események, de azért volt időm halászlét enni, és ez jelent valamit 😀

Gondoltam, írok is majd sokat, ez nem annyira jött össze.
Volt/van még egy titkos projektem, ami folyik a háttérben, és nemsokára megtudod, mi az.
Van egy másik szorgalmi feladatom, talán arra ma délután, vagy este kerítek sort, kiderül majd egy telefonbeszélgetésből.
Nemsokára jönnek értem, és elutazunk meglátogatni nagybátyámat, aki pár napja kórházba került.
Szerencsére már jobban van, talán haza is engedik a napokban.
Nos, nagyjából ezek az utóbbi pár nap történései.
Illetve kimaradt a karácsonyi ajándékokkal való dicsekvés, de arra is sor kerül majd talán – addig elégedj meg a tegnapi előzetessel 😉

Most fogyott el a KV-m, a lendületem, és a reggeli időm.
Valamikor délután előkerülök majd, azt hiszem.
Szép napot!

Amikor…

Volt már, amikor rengeteg bejegyzésem volt egy nap.
Volt már, amikor kitörölgettem néhányat.
Volt már, amikor nem írtam semmit, csak egy kép volt aznapra.
Volt már, amikor nehezen szántam rá magam az írásra.
Most sok dolgot írhatnék, de nem állnak össze a mondatok.
Így most egyik karácsonyi ajándékom talán legszebb részletét teszem ide.
A legkedvesebb Deep Purple dalom.
Amikor egy vak ember sír…