Így reggel még gyorsan elmondom azokat a dolgokat, amik az ünnepi készülődéssel kapcsolatban még megmaradtak bennem.
Nagyrészt itt-ott érintettem már, és talán ha lesz egy évértékelésem az idén ott is szóba kerül majd, most mégis…
Nekem kicsit másként alakult a készülődésem, mint eddig szinte bármikor.
Talán ha kétszer jutottam el a Kossuth térre itt Nyíregyházán, és néhányszor átloholtam a Kossuth téren Debrecenben.
Eszemben sincs összehasonlítani a kettőt.
Ehelyett csak egy rossz érzésemet osztanám meg Nyíregyházával kapcsolatban.
Úgy érzem, haldoklik a város.
Elmaradnak, vagy megváltoznak azok a rendezvények, amelyek igazán lélekmelegítők lennének.
Elmaradnak, és itt nem csak a belváros megfulladására gondolok, hiszem a belvárosinál sokkal hangulatosabb volt évek óta a sóstói karácsonyi készülődés.
Megértem, hogy a belvárosi romokra idén nem szívesen szervezett senki komoly dolgot.
De Sóstót szerencsére még nem érte el a rombolás.
Remélem, nem is fogja.
Próbáltam ma rendezvényeket összeszedni még az év hátralévő részére.
Láthatod az eredményt itt jobboldalt.
Lehet, hogy lesz más is, de miért titokban?
Évek óta megőrülök az olyan hírektől, amelyek múltidőben beszélnek rendezvényekről.
Nem érzem bűnösnek magam, miért nem fizetek elő a helyi papíralapú újságra, mégha néhányszor ezt a fejemhez is vágták.
Nem gondolom, hogy ma egy ekkora városnak nem lehet egy olyan médiája – akár írott, akár webes – ahol nem azt néznék, mekkora pénzt lehet leakasztani egy szervezőről, hogy hírt adjanak a rendezvényéről.
Tudom, ma már minden üzlet.
Tudom, hiszen számtalanszor megkérdezték tőlem is, mi hasznom, a blogomból?
Ki mit fizet azért, hogy beírom a programajánlóba?
Magam előtt látom a lélekben kényszerzubbonyért nyúló kezeket, amikor azt mondom, senki semmit nem fizet.
Én még megengedhetem magamnak ezt a luxust…
Mint ahogy tegnap délelőtt a Kossuth téren a kereskedő már nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy ne kezdje el illúzió rombolóan szétszedni a faházat délelőtt tízkor.
Szóval kicsit keserű íze is van az idei készülődésnek, mint ahogy kicsit árnyékos az egész év is.
De ezennel most itt befejezem a nyávogást, kicsit sétálok, csúszkálok a friss levegőn, majd elkezdem a küzdelmet az erkélyen fagyoskodó fenyővel.
Néha majd még megjelennek képek a készülődés szebbik arcáról innen is, onnan is.
