Mese

A képsorozat végére (elejére) értem.
A mese a kis parkról szól, amiről azért tudhatsz már ezt-azt.
Láthattad téli ruhájában, mikor térdig érő hóban próbálgattam esti fényeit, és olvashattál nemrég a szoborról, mely a tér végében, a fák árnyékában húzódik meg.
Tudhatod, hogy itt vezet el az utam reggel, és este, és talán valamit sikerült megmutatnom a hangulatából is.
Egy képpel még adós vagyok. Egy nyár végi, ősz eleji képpel, mikor a felszálló pára mesebeli hangulatot teremt.
…de ezt majd ősszel 🙂