Igen, valahogy ez lenne az ideális, de az események nem igazán egyenletesen oszlanak el az életemben, és ráadásul az éjszakák sem végtelenek.
Miért is írom mindezt?
Mert belefogtam a hétvégi események ismertetésébe úgy, hogy az előző hétvégét sem fejeztem be. Sőt, az azt megelőzőt sem, illetve lassan évszakos lemaradásom is van.
De a novemberi nyaralásról már írtam 😉
Most azonban ünnepélyesen bejelentem, hogy továbbra sem lesz rend nálam, viszont egy leltárt csinálok gyorsan.
Tartozom egy húsvét körüli természetjárással, a Múzeumfalu majálisával, a Mustárház tehetségkutató első három helyezettjét kivéve mindenkivel, egy Mi kell? írással (hogy nem fogom tudni pár nap múlva, mire gondoltam), és a múlt szombat debreceni eseményeivel. Ja, meg a 150 éves Debrecen – Nyíregyháza – Miskolc vasútvonal is megérne egy … nem, nem misét 😀 egy írást.
Kezdek törleszteni.
Ma végre megtudhatod, hogyan láttam, éltem meg szombaton Debrecenben a Régió napja – Kreatív nap párost.
Dél körül érkeztem Debrecenbe. A Kossuth tér kicsit másként volt berendezve, mint ahogy vártam. Olyan érzésem volt, mintha négyzetméterre bérelték volna a teret. Szóval zsúfoltnak, áttekinthetetlennek tűnt.
A régió három megyét takar. Néhányszor körbejárva én talán Szolnok (tudom, Jász-Nagykun) megye megjelenését keveselltem. Meg ami furcsa volt, nekem hiányzott a vendéglátás, vendégfogadás érzése. Néhány kivételtől eltekintve mindenki főtt a sátrában, és várta, hogy odatévedjen valaki. Semmi invitálás, semmi kedvcsinálás. Igaz, a műsor a színpadon zajlott.
Volt hastánc, néptánc (ezért a szóért is kapok majd), énekesek, zenekarok.
Mikor hasonló rendezvényekre indulok, azt szoktam mondani, perecen és sörön élek majd. Nos, sör volt itt is, de a szórólapon szereplő ízek utcája nekem kicsit vicces volt. Igaz, én a Múzeumfaluban “nőttem fel”, ők pedig idén megérdemelten nyerték el a Vendégbarát Múzeum címet…
Szóval az, hogy a sátrak mögött kis gázfőzőkön alakítanak valamit, nekem nem az ízek utcája. Meg a műanyag tányérral a tér közepén sorbanálló 20-30 ember sem. Nekem ezen a napon a szomszéd utca éjjel-nappalija volt a vendéglátás. Ott kedvesen fogadtak, elmondták mind a négyféle szendvicsről, mit tartalmaz, és valóban finomak voltak az ízek.
De lépjünk túl ezen. Egyébként később, a Kreatív nap rendezvény helyszínén találtam perecet, és sört is az alcheimer kór tesztsátor mellett, de az valahogy más feeling…
Nézzük a műsort.
Nem tűnt rossznak a fellépők válogatása, valóban minden irányzat, stíéus képviseltette magát a népzenétől a könnyű- és kevésbé könnyű zenén át a tánc, és mazsorett bemutatókig. A Kreatív napon – én már csak így összemosom a kettőt – pedig a formációs tánc, sportbemutatók, és a koncertek színesítették az egészségügyi szűréseket.
A Kossuth térre visszacsapongva a korábban már említett jónéhány hangosítási malőrön kívül egy társaság színpadi megnyilvánulása volt döbbenetes. Az ő felkészültségükkel merészség volt olyan magas színpadra mászni. Szerencsére voltak igen profi fellépők is, így nem is nevesíteném ezt az egy csoportot.
Akik nagyon tetszettek, a már említett Záhony Unplugged Project, a Folk Error, akik remek hangulatot teremtve vezették fel a VAN zenekart.
A Folk Error fellépésének egy részét nem láttam, mert szerettem volna Óperentziázni is, így pár kilométert lesétáltam a két helyszín között, ugyanis mindkét helyen jó félórás csúszás volt. Így az Óperentziából úgy 3-4 számra redukáltam a hallgatózást, és a fotók is kimaradtak, a Folk Error műsorából pedig már nem is tudom, mit láttam. Erről lesznek képek.
A nap hátralévő részéről külön bejegyzésekben emlékezem majd meg úgymint VAN koncert, és Bikini koncert.
Persze tudnék még mesélni, de tudni kell abbahagyni 🙂
Levezetésként nézegess képeket!

Nem ma történt ez sem, épp ezért ideje feltennem az albumot.
Ahogy az Egészséges erotikában elhangzik: “Itten van gusztushuszadika, Estván király, Alkotmány, miazmás” … szóval időszak behatárolva, mesélek.
Az előzményre talán még emlékszel, pár napja eljutottunk a kora délutánig.
Aztán lázas munka kezdődött a nagyszínpadon. Technikusok hada próbált úrrá lenni a színpad hangkeltő eszközein, és az eredményességet mi sem minősíti jobban, minthogy a Madarak nevű formáció énekese a még akkor is alig szóló mikrofonon keresztül egy játék nyereményeként az egyik technikust ajánlotta fel.
Egyébként az említett bulizenekar rangjához méltó bulit csapott, előkészítve a terepet, és a közönséget az est nagyfellépőjének, a Hot Chocolate együttesnek.

Szóval úgy három órás beállás, egy bulizenekar, és már jött is (percre pontos kezdéssel!) a forró csoki. A már említett mikrofont egy szám után lecserélték, és ezután semmi gond nem volt… A színpadon….
Persze a nézőtéren is csak nekem a gépemmel, de ezt már megbeszéltük.
Jónéhány képet azonban még sikerült készítenem.
Nézegesd őket!
klikk a képre

A cím kicsit megtévesztő, mert időben már túl vagyunk a karneválon, de a történések idején még előtte voltunk.
Közel egy hetes rendezvénysorozat Debrecenben az, amelyet régen csak Virágkarneválnak hívtunk, és most is abban csúcsosodik ki.
Jómagam kevésbé vagyok híve az effajta karneváloknak, és bottal ütve sem
lehetne rávenni, hogy esetleg egy tribünön aszalódva élvezzem a
felvonulást.
Inkább a kísérő rendezvények érdekelnek, mert az általában hoz különleges produkciókat is.
Most sem volt ez másként.
19.-én a késődélelőtti óráktól vadásztam az eseményekre.
A nagytemplom mögött a Kismalac és a farkas esetét dolgozták fel igen érdekesen, humorosan jókora nézősereg szeme láttára, előtte egy virágkocsit díszítgethettek a lelkes arra járók, de voltak különféle kiállítások, bemutatók, zenéltek indiánok, és lengyelek 🙂
Ez utóbbiak – lévén lengyel nap – több produkcióval is képviseltették magukat.
Tekintsünk most el a CD-kíséretes énekléstől, és nyomban felejtsük is el, de beszéljünk az élő zenéről.
Ezt ezen a napon a Naczynia együttes képviselte.
Kővé dermedtem, mikor az első taktusokat meghallottam.
Valamire nagyon emlékeztetett.
Ifjúságom nagy lengyel csapata volt az a társaság, akiket egyszer az Omega hozott előzenekarként, és majdnem ők maradtak a főelőadó is.
Ez volt az SBB.
Emlékszem, mikor Lengyelországból 3 lemezükkel hazatértünk, hónapokig jártuk a Lengyel Kultúra Házát, hogy a többit is megszerezzük.
…persze akkor még ifipark is létezett…
De térjünk vissza a homályos múltból a fényes mába.
Szóval a Naczynia zenéje igen megfogott, el is határoztam, megpróbálok zenét keríteni tőlük.
…de ez az én magánügyem, nem untatlak vele.
Nézegesd inkább e pár órában készült képeket, a nap hátralévő részére még visszatérek 😉
klikk a képre

Legutóbb a Borfalu kapcsán emlegettem a Debreceni Borkarnevált, mint követendő példát.
Aztán elbontották a borfalut, majd eljött az ideje ismét a debreceninek>.
Nem kis várakozással néztem a programot. Már ekkor úgy tűnt, mintha ez idén kevesebb zene lenne, mint a múlt évben.
Persze tudom, ez mégiscsak a borról szól, és az volt bőven, mégis jobban esik úgy üldögélni, sétálgatni a Békás tó partján, ha közben olyan jó zenék szólnak, mint egy éve.
Most sajnos úgy éreztem, elég “light-osra” sikeredett az összeállítás.
Nem az előadók, hanem az összekötés.
Jókora szünetek, lapos, olykor unottnak tűnő felkonferálás.
Tehát az a pörgés, ritmus hiányzott, aminek bármilyen zenéhez hozzá kell tartoznia… szerintem.
A következő albumban az Agostones formáció műsorába nézhetsz bele.
klikk a képre

Beszéltem jazzről, borról, az ilyesmibe a sósperecet sorolom, remek volt, és mókuscickányt is lehetett kapni 😀

Á, dehogy!
Szó sincs autókról, bár lehetne, hiszen ezen a hétvégén volt városunkban a Bogarasok találkozója.
Én most mégis a szomszéd város központjában szombaton koraeste történtekre hívnám fel a figyelmed.
Július 8. szombat, délután 5 óra, Debrecen, Kossuth tér, Cívis Korzó.
A már múlt hétvégéről ismert sátrak, emberek közt lépésben cikázó
villamos, üres nagyszínpad a templom előtt. Valahonnan mégis beállás
zaja hallatszik.
Felidézve az elmúlt hétvége eseményeit az akkor Kocsmárosné Arany Virág nicken említett hölgy intézménye felé vesszük az irányt.
…és valóban, a kisszínpadon néhány srác próbál úrrá lenni a hangszereken, és az ezek hangzását távolba sugárzó technikán.
Úgy fél 6 után meg is van az eredmény kezdődik a Gonzo koncertje.
Jó kis zene, a technika is remekül működik, gyűlnek az emberek, fogy a sör, a perec.
A koncert végefelé, mikor már jónéhány kép pihen a memóriakártyámon, mi is keresünk kis helyet a söröspoharunknak.
klikk a képre

Közben a nagyszínpadon is elkezdődik a zajolás, de a Friss Rádió műsor vezetője megnyugtat, nem kell gyorsan letörölnöm a habot a bajuszomról, lesz az fél óra is, mire rend lesz a színpadon.
Aztán eljön a rend.
Színpadon a Gulo čar.
Mivel a honlapjuk nélkülözi a magyar nyelvet, írok néhány szót róluk.
Brnoból érkeztek, kilencen vannak, és ahogy a trombitás mondta a koncerten “gipsy-funky band”.
Tehát cigányzenét játszanak, de korántsem hagyományos módon. Egy darab hegedű nincs a zenekarban, van viszont funky ritmus, pörgős előadás.
klikk a képre

Aztán szünet, átszerelés, a téren elsuhan mellettünk Dorina hatalmas illatfelhőt vonva maga után.
Iszunk egy sört.
Délután arról beszélgettünk, a Kampec Dolores koncertje jobban érdekelt volna, de az sajnos pénteken volt. …de ha már itt vagyunk…
Aztán a műsorközlőtől 40 másodpercet kap a United All Stars.
Vaku a gépre, irány a kordon sarka.
A Pély Barnát nem kedvelem, pedig kevés Megasztárt néztem.
U.i.: a V4 ennek a korzós hétvégének találó elnevezése. A fellépők a Visegrádi Négyek országából jöttek…
…ja, és bármelyik képre klikkelsz, ugyanahhoz az albumhoz visz 😉