Kicsit gondolkodtam, mikor a címet írtam, lehet, hogy félreviszi a keresőket, de azért biztosan lesz, akinek beugrik róla Slamo neve.
Bizony, bizony. Egy új világról mesélek 😉 Slamo miskolci visszatéréséről.
Ahogy látod a pár sorból, rendesen beoltottam magam Eddával és No-val. Utóbbit elég rendszeresen hallgatom egyébként is, de az Eddáról már sajnos csak Pataky és a magamutogatása ugrik be, így azt inkább hanyagolom.
Azért a Slamo koncerten eszembe jutott. Szerencsére nem kellett nosztalgiáznom, hogyan is volt Attilával.
Kicsit nehezen szedem össze a gondolatokat, mert közben elkalandoztam videonézőbe. Mindjárt be is linkelem a Vörös tigrist az alcatrazos koncertről. Van fenn egy miskolci videó is a megosztón, de ezek a felvételek jobbak. Igaz, azon majdnem rajta vagyok 🙂
De vissza Miskolcra! Alaposan készültem erre a koncertre, vártam és nem csalódtam.
Igaz, a színpadvilágítás megőrített, de ez így volt a villanyrendőrös deszkákkal végig. Fogalmam nincs, mit aggattak fel, de a hátsó videofallal együtt megbolondította a fényképezőgépemet. Tanulnom kell még.
A zene, a hangulat is – ha már előszedtem a szót – őrületes volt. Jórészt Edda dalok, de volt pár No(ta) is 🙂
Jelentős az énekhangzás különbség az Edda és a No dalokban, ezt Slamo két énekessel igyekezett megoldani. A Hócza József – Darázs István páros általában jól teljesített, nekem inkább előbbivel volt gondom. Hiába, a Szatai Gabi énekhangja “beégett” a fülembe. 😉 Az eddás dalokat valahogy könnyebben hozta. Összehasonlítást nem akarok linkelni, de ha már linkelgettem videókat, íme a két énekes egy klippen.
És hogy Slamoról is szóljak. Igazi profihoz méltóan, láthatóan örömmel zenélt.
Hiányzott már egy ilyen koncert nagyon. Remélem, találkozok még a formációval. A szívemben a dal megmarad nekem.
Nézzük a képeket, melyből néhányat már láthattál a napi beszámolóban.
Itt a teljes publikus adag Slamo lapjának stílusához igazítva 😉