Idus

Nem, ma nem a “Ma Idusaimat köszöntöm” közösségi névnapozás következik, sokkal inkább egy személyes ünneplés, emlékezés, és aktuális külsőségeinek fényképes bemutatása.
Március idusáról lesz tehát szó-kép ma nálam.
Ilyenkor mindig visszagondolok arra az időre, amikor munkanap volt ez a nap, de én (mi) Szabadságot vettünk ki (így nagy betűvel), és a ma már a főtéren nem létező korláton ülve néztük a FINes központi ünnepséget.
Ma már nem kell szabadságon lennem, de most sem érzem, hogy a nevében I csoporttal kellene ünnepelnem.
Sok dolog változott, sok dologról mást gondol a mostani közösség, de nekem a kokárda ma is ugyanazt jelenti, mint annak idején.
Most pedig e rövid ünnepi beszéd után megmutatom milyennek láttam tegnap szülővárosom ünnepi arcát.
Klikkelj a képre!