5. LeszFeszt első nap

Úgy kezdtem írni a beszámolót, hogy beraktam a nap fotóalbumait szép sorban, és kiválasztgattam a rávezető képeket.
Látod majd a végén, hogy szépen bezárul az a kör, amit azzal a mondattal kezdek, hogy hamar elszaladt az egy év, és már ott is üldögéltem a pénztár előtt várva, hogy bejussak az ötödik LeszFesztre.
Soha nem jártam még Kisvárda ezen részén, ugyanis idén új bejáratot kapott a fesztivál. A GPS odavitt, a parkolónál meg ott voltak az útbaigazító táblák. Jó kis séta volt a bejáratig, de úgyis korán érkeztem.
Megkapva a szükséges kellékeket mentem egy kört a várkertben. Idén sok dolog változott az elrendezésben, körülnéztem.
Most is a “szokásos” két színpadot jelöltem kedvencnek, és ezzel el is voltam három napig. 🙂

Szia Anya! – volt a felirat az Eklektika színpad első fellépőjénél. Hazudnék, ha azt mondanám, ismeretlen a formáció, így szépen leültem a színpaddal szemben az árnyékban, és megvártam a kezdést.
Ez a hely lett aztán a bázis. 🙂
Nem könnyű csütörtök délután kettőkor harmincöt fokban koncertezni, de a fiúk helytálltak, én pedig vissza-vissza húzódtam az árnyékba. Induló albumom így elég nyúlfarknyi, de kellett kis idő a felpörgéshez nekem is.

Az ember eljön szabadságra egy német érdekeltségű cégtől, békésen üldögél a hűvösben egy sörpadon délután háromkor, és egyszercsak németül kezdenek kiabálni vele. Az Eklektika második fellépője a Rammsturm volt. Kitaláltad, Rammstein zenét hallgatatm egy darabig, amit otthon nem tennék, de a fesztivál az fesztivál. 🙂 Meg fényképileg igencsak érdekes volt.

A pokoli melegben ki más érkezett volna a rock nagyszínpadra elsőként, mint maga az Ørdøg. 🙂 Ők sem fáztak, én pedig fejjel lefelé mászkáló tevéket véltem felfedezni a távolban, miközben a nagyszínpadhoz tartottam. Pedig már elmúlt dél. 🙂
Noshát, őket is lefényképeztem, mármint az Ørdøgöt.

Itt időrendben kimaradt valami, de erre majd a végén visszatérek.

Ahogy visszatértem az Eklektika színpadhoz is. Mint Sir Galahad-et a Rossznyavalyavár fényei, úgy vonzott a pad a szigeten, a hűvösben.
Csöppet nem irigyeltem Cikiéket, akik éppen a színpadra pakoltak, hogy hamarosan elkezdődjön a Nelson koncert.
Persze én is kimentem a napra, és készítetem egy albumot erről a műsorról is.

A színpadtól eltávolodva jól hallható volt, hogy a húrok közé csaptak a lányok a Rock színpadon, így tudtam, ismét útra kelek.
A Dorothy lányai igencsak jól bírták a napon, és én is örültem, hogy pár évvel ezelőtti sátras találkozásunkat egy napfényesre cserélhetem, így jócskán nyomkodtam az exponálógombot a fényképezőgépemen.

Itt most újra az írás végére hivatkozom az ugrás miatt, szóval tudd, hogy közben oda-vissza ismét megtettem a sziget-rockszínpad utat, és már láttam is a felszálló port a nagyszínpad előtt.
Az Apey and the Pea zúzott. Ez a formáció is hálás fotótéma, ráadásul kedvelem is a zenéjüket, és szülővárosomhoz ennél közelebb nem hiszem, hogy jönnek. Szóval szívesen vettem, hogy ott lehetek a színpad előtt.

Több éve már, hogy élőben láttam a Lordot. Volt egy törés náluk, aminek kezelése nálam is törést okozott. Most úgy gondoltam, újra megnézem őket.
A profizmusuk, a tudásuk nem változott, hatalmas koncertet nyomtak. Sok szövegre emlékeztem még mindig, de a Kifutok a világból-nál elvesztettem a fonalat. Képeket pedig most is készítettem.

Maradt még egy album, amire célozgattam korábban. Néhány fesztiválképet, és két további zenekar koncertjének képeit tartalmazza.
A Gods of the Fallen koncertjéből más irányú elfoglaltságom – értsd másik színpad – miatt viszonylag keveset láttam, szépen játszott metálzene, ennyit jegyeztem fel. Meg persze készítettem pár képet is.
Születnek jó zenekarok az országban, sőt, szülővárosomban is, és persze nem lehetek ott mindegyik születésnél.
A Nova Prospect nem egy újszülött formáció, tíz egynéhány éve léteznek, és ahogy most kicsit utánuk néztem, televíziós zenés műsorokban is felléptek. Mondjuk innen biztosan nem ismerhetném őket, mert nem kedvelem a televíziós tehetségkutatókat, és a magyar zenei csatornákat sem.
Mindenesetre jó, hogy most, itt találkoztunk. Ők lettek a nap felfedezettje számomra, és ez az egyik amiért kedvelem a LeszFesztet, és a kisszínpadot. Felfedezőtúra minden évben.
Lássuk hát a nap utolsó albumát!

Úgy elszaladt ez a nap, mint a képen Besnyő Gabriella, a Nova Prospect énekese.
Klikkelgess a képekre szorgalmasan, holnap pedig a pénteki beszámolóval jövök.