Botanikus kert

Pár éve írtam egy jó kis meghívót. Egy amolyan Nyíregyházára csalogatót. Lehet, hogy az utóbbi időben tényleg megkeseredtem, de most akkor sem tudnám nyugodt lelkiismerettel ugyanazokat a helyszíneket ajánlani.
A minap láttam egy képen, hogy néz ki most Sóstó. Tegnap pedig egy videón, hogyan lesz körbekövezve ugyanitt egy fa. Olvasom, újabb közel 6000 négyzetmétert köveznek le. De vajon ki fog a belvárosi kőrengetegből egy másikba vágyni? A divatfutókon kívül ki szeret kőrengetegben futni, még ha rekortánt terítenek is a lába alá?

De van egy másik hely is, ami hétvégén elszomorított. Most így utólag nagyon sajnálom, hogy közel két éve nem jártam a Tuzson János Botanikus Kertben. Készültem, készültem, de mindig közbejött valami, amiről akkor úgy tűnt, fontosabb.
Az első megdöbbenés a bejáratnál ért. Eltűnt az a kilátó, amire olyan jó volt felmászni, és körbenézni a kertben. Gondolom, ezt is “megette az idő”, mint a sóstói nagytestvérét,
A kerten egyébként látszik, hogy amit munkával, kézi munkával meg lehet oldani, azt megoldják. A növények amennyire lehet, gondozottak, de a pálmaház műszaki állapota is siralmas. Talán ha kis pénz csordulhatna a Sóstóra szánt milliárdokból. Pénz, és nem kő.

A most következő fotóalbum a kert szép oldalát mutatja majd. Azt, amire tényleg büszkék lehetünk. Jó lenne, ha csak ilyen lenne itt, és a város többi részén is.
Klikkelj a képre.