Bakonybél

Nagyon hosszú ideje terveztem, hogy ellátogátok Bakonybélre.
Először egy Cseh Tamással kapcsolatos hírben hallottam a helyről jóval Tamás halála előtt. Akkoriban még a település honlapja is pörgött, rengeteg információ, számtalan rendezvény, beszámolók színesítették a szépen tervezett oldalt. A terv azonban évekig terv maradt, közben sajnos Cseh Tamás is eltávozott, ma van halálának évfordulója, és ottlétünk utolsó napján véletlenül pont sikerült kicsit megidézni Tamást is egy éppen akkori rendezvénnyel.
Ezek voltak az előzmények, és lássuk, mi is volt a publikus valóság?
Mindjárt érkezéskor kiderült, hogy nincs az a hűvös hegyi környezet, ami negyven fokban is jól működne, de ez az én hibám, hogy az ősz helyett erre az időpontra tettem a látogatást. Mentségem, hogy nagyon hiányzott már a kiszakadás a taposómalomból, és végülis a pihenésre, kikapcsolódásra megfelelő volt így is. A helyben azonban több van.
A képeken majd láthatod, viszonylag kevés a táj. Egyrészt a meleg miatt kevésszer került a gép a kezembe, másrészt nem sok értelmét láttam a zöldlevél-sokfa-zöldlevél képsornak.
Bakonybél – és ahogy később kiderült az egész környék – a vendéglátásra rendezkedett be. Elhatározták, ebből fognak – ebből kell – élni, és mindent megtesznek azért, hogy ez megmaradjon nekik. Bár a turisztikai iroda is megszűnt már, mégis létezik a vendégfogadás, vendéglátás. Mindent kihasználnak, amit a táj, a környezet adott arra, hogy jól érezd magad. Nyíregyháziként szégyelltem magam, hogy ehhez képest nálunk, a mi adottságaink mellett ez mennyire a szinte nullán van. De Nyíregyháza “élete” egy másik írásom témája lesz majd…
Nézzük, mit látsz majd a fotóalbumban?
A képek jó része a Borostyán-kút környékét, az itt található kápolnát ábrázolja. Ez volt az első talált képem annak idején, és igazán csak az ottani beszélgetésen derült ki, mennyire megmaradt az emlékeimben. Első látogatásunkkor olyan szerencsések voltunk, hogy belülről is megnézhettük a szépen felújított kápolnát, és ott hívták fel a figyelmemet a vallási hellyel kapcsolatos oldalra. Azt gondolom, jelenleg ez az oldal képviseli azt a szellemiséget, ami annak idején megfogott a településben.
A további képeken látogatást tehetünk az erdő mélyén mesterségesen kialakított tónál, amellyel az állatok vízhez jutását kívánták megoldani, eredménnyel, illetve megnézünk egy barlangot, amely szép példája annak, ahogy mindent kihasználnak arra, hogy látványosságot mutassanak a vendégeknek (és most finoman fogalmaztam).
Pár kép erejéig benézünk a falu közepén álló plébániatemplomba, melynek udvarán gyógynövényeket termesztenek, és botanikus kert található. Ezt egy másik bejegyzésben mutatom meg. Végül pedig visszatérünk a falu végi kápolnához, és ezzel veszünk búcsút Bakonybéltől, és Cseh Tamástól.
Klikkelj a képre!