Sóstó szárazon és vizen

A nyári napsütés tegnap délután mégiscsak kicsalt Sóstóra. Vegyes érzelmekkel tértem haza.
Míg a pavilonsor mögötti parkoló szinte teljesen üres volt – árnyékban tudtam megállni – az utca túloldalán a park minden talpalatnyi helyén és a terasz előtt is autók parkoltak. Hiába no, mégiscsak gyógyfürdő, nem várható el, hogy száz métert gyalogoljanak. Ezért azonban kár volt kiirtani az erdőt a kilátónál…
Nagyon örültem annak, hogy ismét látogatható a Víztorony. Igaz, hétvégén csak 9-13 óráig, de nagyon lelkes, kedves volt a turisztikai iroda munkatársa. Így a torony tetejéről a fák közül idén is kikukucskálhattunk. Most a múlt évi képekre keresve lepődtem meg, hogy ma pont egy éve fényképeztem a Víztoronyból.
A tavon közben dübörögtek a motorok. De erről majd akkor, mikor a képeket osztom meg.