Lemondás

Pár hónapja a hozzám televíziós műsorokat eljuttató szolgáltató kivette kínálatából azt a pár nézhető csatornát, ami nem a napi gagyi kategóriába tartozott.
Úgy gondoltam, azért ő a szolgáltató, hogy azt adja, amit kérek, így besétáltam, és lemondtam a szolgáltatást.
Megtehettem, megtettem.
Nyilván egy percig sem gondoltam, hogy ez megrengeti a szolgáltatót, és sírva dörömböl majd az ajtómon, hogy engedjem be.

Egy ideje a szabadtéri városi rendezvényeknél divatba jött a péntek kora délutáni kezdés. Ez igazán akkor bosszantó, ha pont olyan a műsor, ami érdekelne. Márpedig szerencsére (még) elég sokszor olyan.
Én alapból szeretek ott lenni a város eseményein, mert büszke vagyok arra, hogy Nyíregyházán élek, nyíregyházi vagyok. Azt gondolom, ezt eddig sem tartottam titokban.
Most azonban úgy döntöttem, nem veszek részt olyan rendezvényeken, amelyek kirekesztik a munkából élőket.
Nyilván egy percig sem gondolom, hogy ez megrengeti a szervezés alapjait, és sírva dörömbölnek majd az ajtómon, hogy ó, gyere már el a rendezvényre.
Azt sem mondanám, hogy ettől nyugodtabban alszom majd, sőt, azt mondom, hiányozni fognak azok a programok, amelyek érnek annyit.
De én ennyit tudok tenni a változásért. Tudom, hogy kevés…