Bartha korszak

Tegnap este ismét kicsit a videomegosztónál ragadtam. Igaz, ehhez az kellett, hogy délután végre megtaláltam az LGT-t az autóban.
Kicsit primitív mp3 játékos van a járműben, léptetgetni lehet, vagy megmondani, hanyadik dal. Egy 4 gigás kártyánál van lehetőség tippelgetni 😉
Szóval hazaértem, és folytattam az LGT-zést. Úgy nagyjából négy évet ölelt fel a kóborlásom, a címbeni Bartha korszakot.
Bartha Tamás páratlan gitáros volt, és lassan 30 éve nincs köztünk. Engem igazán LGT-beli munkássága fogott meg, ott igazán szabadon játszhatott, komponálhatott, és ez meg is látszik a zenekar életművén. Soha nem tudtak később olyan zenéket csinálni (szerintem) mint akkor.
Most kiragadnék egy dalt ebből a korszakból. Nem a legjobb, nem a legvirtuózabb, de nagyon különleges.
Előadta az LGT, aminek érdekessége, hogy Presser énekel, és női vokál válaszolgat.
Előadta Takáts Tamás, ez annyira nem jön be. Egy akusztikus változat, és kicsit elnagyolt, vagymi.
Igazán a Kovács Kati változatot tartom igazinak, talán ez is volt a legelső megszólalása a dalnak.
Ez egy csendes szerelmes dal, amihez nagyon jó az érdes énekhang, de az igazi katarzis, mikor a harmadik változat harmadik harmadában felsír Bartha Tomi gitárja.
Azt hiszem, ezen a dalon kívül nem is hallgatok/tam/fogok Kovács Katit, de ennél még ma is megborzongok.
Szerencsére azért van, ami örök.