Gypsy, ami nem csak gypsy

Talán azzal kezdeném, hogy a tegnapi napom annyira más lett, mint amit terveztem, hogy szinte csak az esti koncert maradt a tervek szerint. A változásba nem mennék most bele, röviden csak annyit, újracsomagolják a házunkat.
Fentieknek megfelelően úgy este hat körül értem a belvárosba, és igen megnyugtató volt, hogy csak az öt kilós szettáska van a vállamon 🙂
További megnyugtató dolog, hogy a pillangó megvan, él, és virul, így lassan összejön egy lepkegyűjtemény, ami persze a VIDOR később megjelenő fotóalbumainak egyike lesz terveim szerint.

Szóval a lemenő nap fényében lepkevadásztam kicsit, megállítottam néhány hazafelé baktató szobrot (de szép kis képzavar 😉 ), megnéztem a Dió Trió gyermekműsorát, és mint kiderült, sikeresen elrejtőztem a nézők között, valamint láttam egy remek koncertet.
Közben eszembe jutott, hogy nem csak a Napra zenekarral láttam Balogh Kálmánt, hanem egy hasonló formációval, mint tegnap, már volt a VIDOR vendége.
A tegnapi videó ajánlómban látható zenét is játszották az esti koncerten, és ha azt láttad, érthető a mai cím. Fantasztikusan jó zenét játszottak. Nem csak Balogh Kálmán cimbalom játéka volt rendkívüli, hanem zenésztársait is igen jól válogatta meg. Egy különleges hangzású, igazi világzenei koncertet láthattunk (talán az elsőt az idei VIDORON) , amely éppúgy merített a magyar zenei kultúrából, mint a cigányzenéből.