VIDORvasárnap

Tegnap kora délután már a belvárosban bóklásztam. Tudtam, hogy az esti nagyszínpadosra nem maradok, erre a napra kis VIDOR hangulat fényképezést terveztem. Meg persze néhány “kisszínpados” produkciót.
Nézzük sorban, mi sikerült. Nem mernék megesküdni rá, hogy láttam-e a FullConTact fellépését, mert ha ők voltak, akik a MIZU-ig jutottak, akkor én voltam, aki pánikszerűen elmenekült. Nem kellene erre a szintre lemenni a VIDORnak…
Sikerült meghallgatnom Olajos Gabi előadását. Igazán azt szeretem a játékában, ahogy összeszövi a különböző dallamokat. Sosem tudom, mikor előre elkészített, és mikor improvizáció. És ez jó.
Ami kicsit bosszantott, hogy tapló apuka a zenész előtt egy méterrel áll meg veszekedni a gyerekkel. Szerintem annak a gyereknek már mindegy, ha tíz méterrel arrébb osztják ki, másrészt apukának milyen elvárásai lehetnek a gyerekkel szemben, ha ő ilyen. Az iskola sem tud csodát tenni…
No, aztán követtem Gabit, és megnéztem a Dió Trió műsorát. A gyerekek annyira imádták a műsort, hogy azt is eltűrték, hogy anyuka emelgesse őket ugrálást imitálva 🙂
Aztán voltak még egykerekűsök, sétáló szobrok (jobb név nem jutott eszembe), és utcai komédiások.
Mindenki jól szórakozott rajtuk, talán az éppen kinézett úr kezelte nehezebben a helyzetet 🙂 a nézők nem kis örömére.

Aztán egyszercsak olyan helyzetbe kerültem, amit nem nagyon tudtam kezelni.

Némi védettséget ugyan nyújtott a fényképezőgép, de ez az idő kevés volt ahhoz, hogy kitaláljam, hogyan kezeljem a kedves kínálást. Nyilván a beszéd volt a legrosszabb ötlet. 🙂 Talán egyszer majd megbeszéljük a pantomimesekkel, de előtte elvégzek egy pantomimes tanfolyamot 😉

Nagyjából ennyi a tegnapi tudósítás. A többi kép pedig a hagyományoknak megfelelően később. Illetve érdemes néha felnézned a Facebook-ra, ott elszórok párat olykor 😉