VIDOR – a kezdet

Azt hiszem, most kicsit változtatok a tegnap leírt szabályokon, és ma külön veszem az ajánlót az előző napi beszámolótól.
Ennek két oka van. Egyrészt gyorsan szeretnék írni a tegnapi koncertekről, másrészt a mai ajánlómban nem csak estét ajánlok majd.
Ahogy láthattad az éjjel, a damilvágással, lufieresztéssel egy hétre ismét vidámság költözött Nyíregyháza központjába. A nyitó napi program komoly várakozásra adott okot, akivel beszéltem, mindenkit csábítottam a második koncertre legalább. Remélem, senki nem bánta meg, aki hallgatott rám 😉
A hagyományokhoz híven ezen az estén két fellépő volt a nagyszínpadon.
A Muzsikás együttes nyitotta a fesztivált. Szeretem a koncertjeikben, hogy kétszer nem adják elő ugyanazt ugyanúgy, és közben kis történetek is kikerekednek. Csendes, nyugodt muzsikálással indítottak, nem verték fel hirtelen álmából a várost. Aztán jöttek a pörgősebb dalok, az improvizációk, és a közönséget kérés nélkül sikerült megénekeltetniük. Aztán, ha már így alakult 🙂 lehetett folytatni az éneklést. Teljesen megérdemelten jutalmazta őket vastapssal a közönség.
A tegnap készült képeim feldolgozottsága kb. 10%-on áll, szóval a negyedét már láttam 🙂 így találomra választottam egy képet, melyen tegnapi vendégük, Petrás Mária is látható.

Amire én tegnap igazán készültem, az Acquaragia Drom műsora. Már a Muzsikás koncertje alatt igyekeztem felfedezni a helyeket, ahol érdemes majd megálldogálni fényképezni, aztán a koncert közepe táján váratlan szerencse ért. Az első sor közepén (nem harmadik sor :-)) egy néni elfáradt, és az “üljön le, fiatalember” mondattal elhagyta a koncertet. A mondat második részével különösen a szívembe lopta magát 😉 , és a hely is remek volt. Igaz, később elhagytam, mert “táncosok” érkeztek (az idézőjel annak szól, hogy az egyik lány annyira tisztelte a ritmust tánc közben, hogy véletlenül sem lépett volna rá), de így legalább más látószögből is születtek képek.
Ja, a koncert fantasztikus volt. Korábbi VIDOR fellépésük alapján tudtam, hogy sokat várhatok tőlük, de ezt is sikerült felülmúlniuk. A bőgős továbbra is az egyik legjobb arc a csapatban, az első sorban többen hátrahajoltak, mikor a bőgőt feje fölé emelve előrefutott a színpadon. És persze most sem maradt el a kordonbontás. Idén is lejöttek a közönség közé, és a ráadásban ott táncoltattak.
A bőgős-rohanós képig még nem jutottam el, így most ez lesz.