Félórás kapcsolat

Ha már szombaton említettem a Prognózist, és Vörös Istvánt, gondoltam, kerekítek egy történetet.
Kérdezheted, hogyan kerül a képbe nálam Vörös István, hiszen nem igazán zúzósak a dalai, és nálam inkább az jön be?
Nos, nem zúzósak, de ütősek. Szerintem zeneileg is jól kidolgozottak, jól hangszereltek, a szövegekre pedig nagyon oda kell figyelni. Pisti sosem volt “forradalmár”, de a Kinek van igaza, vagy mondjuk a Kutya világ évtizedek óta aktuális… Sőt…
De lássuk a szerelmet 🙂
Éldegél az ember a nagyvilágban, és egy reggel arra ébred, hogy kell valaki. Jár-kel az utcán, a gondolat motoszkál a fejében, és rájön, hogy Tele van a város szerelemmel.
Beleválaszt. Múlik az idő, elmaradnak a barátok, csak ketten, nincs más a világon.
És jön egy beszélgetős este.
A külvilág még semmit nem sejt, de már mindketten tudják, Együtt is egyedül vannak. Látják már, máshogy kellett volna, de nincs visszaút. Egyre inkább magányra vágynak. A lány még próbálja helyrehozni, de már késő. Engedj akaratos tündér.
Felidézik az emlékeket, de ez sem tartja együtt őket. Szállj el szabadon.
A szoba üres lesz, az esték hosszúak. Hol a fiú, hol a lány* még megpróbálja újrakezdeni, hiába.
Maradnak a szép emlékek.

Itt a vége…
Nagyjából befértem fél órába, ha nem kalandoztál el a megosztón 🙂
* (bocs, hogy ezt a nagyon hammondos verziót linkeltem)
Van egy ígéretem a képeskönyvhöz egy használati utasításról. Készül. Addig is – mert itt fontos – a nagyon fehér szövegre lehet (KELL!! :-D) klikkelni.