A dal ugyanaz marad

Ez most így érdekesen kezdődik, mert a mai írásba nem akartam belekeverni a Led Zeppelint (szerk.: Halász Juditot végképp nem ;-)), egészen más stílusról lesz szó, viszont mai témámról beugrott régi vesszőparipám, miszerint valaki egyszer csinál valami jót, amiből aztán sokan igyekeznek hasznot húzni.
Persze a mai történetre ez sem stimmel teljesen, hiszen egyik nagy üdítő gyártónknak sincs szüksége a hetvenes évek slágereire azért, hogy eladja a dolgait, de a régi, jól megcsinált, fülbemászó dallamokat mégis rendre megpróbálják kötni termékeikhez.
Zavaros, mi? 🙂
Nézzünk egy videót:

Ismerős a dallam?
Nekem is az volt, de bevallom, keresgéltem kicsit míg megtaláltam.
Biztosan van némi alapja annak, hogy így jobban el lehet adni egy terméket, vagy legalábbis egy adott korosztályban lehet ébreszteni bizonyos érzéseket, amely után a boltban talán fél métert még tolja a kocsit, mielőtt cukros vizet választ, de ez is egy olyan kérdés, amihez nem értek.
Mindenesetre jó volt újra hallgatni a dalt úgy, hogy a előadók voltak a képen, nem más.
Ja, és persze ők is megérdemelnek egy linket.