Libanapló

Most, hogy vége a nyárnak, visszaidézem az elmúlt hétvége verőfényes szombatján rendezett Márton napi vigasságot.
Ahogy ígértem hét közben, szombaton igazi napsütéses koraőszi időjárás fogadta azt a pár ezresre tehető embertömeget, akik kilátogattak a Múzeumfaluba. Igazi vendéglátásként már a bejáratnál libatepertővel, zsíros kenyérrel, és idei borral fogadták az érkezőket. A tájházakba is be lehetett kukkantani, sőt, volt, ahol sütöttek-főztek, és volt, ahol a befűtött kemence mellett a lúdtollas írást is ki lehetett próbálni.
De aki a falu főterén téblábolt sem maradt szórakozás nélkül.
A színpadon egymást követték a műsorok, vetélkedők, és az udvarokon is ügyességi versenyek zajlottak. A csapatok vidáman, és lelkesen gólyalábaztak, dobálták a patkót, törték a diót, vagy lovagoltak a hordón.
Délután három körül már nekem is jólesett kicsit beülni egy lócára kis finom libasültre.
Bár most viszonylag sokat írtam, szavakkal nem lehet leírni, milyen jól sikerült ez a nap.
Talán a képek valamit felvillantanak ebből.