Vidor szerda

Nehezen kezdem el az írást, mert közben keresgéltem, és a megosztón egy órája Napra koncerteket nézek.
Volt kis deja vou érzésem, mikor tegnap a világsztár fellépését úgy 5 perc után otthagytam.
Érdekesek a vidoros felkomfok. Mindig a második fellépő a világsztár, holott olykor az első társaság klasszisokkal jobb, csak ők mondjuk nem költöztek külföldre évekkel ezelőtt, bár rendkívüli külföldi ismertséggel, elismertséggel rendelkeznek.
Azért ez a kicsit hosszú bevezető, mert tegnap a Napra ismét olyan produkciót nyújtott, hogy ahogy pár éve írtam, bárki is jött volna utánuk, biztosan otthagyom.

Már a beállás produkció volt, és a Pici ház alatt a közönség már a színpad előtt táncolt. Úgy tíz percnél tartottunk… Az egész műsornak olyan sodrása volt, hogy senki nem maradt mozdulatlan.
A koncert közepe táján memóriakártyát kellett cserélnem. Akkor nem foglalkoztam vele, automatikusan cseréltem. Itthon lepődtem meg, mikor kiderült, többet exponáltam, mint a Vidor eddigi összes koncertjén együttvéve.
Nem szoktam koncerten CD-t vásárolni, most mégis a Napra új, dedikált lemezével tértem haza.
Ismerős megkérdezte: Te még vásárolsz CD-t?
Ezt a napot meg kell jelölni valamivel, mondtam. És valóban felejthetetlen koncert volt.
Megállapítottam, hogy Jaj, a világ 😉 nagyon rosszul van összerakva, ha ilyen hamar vége lett a koncertnek.

Megvártam még Roby Lakatos színpadra lépését, de hamar feladtam. Tagadhatatlanul virtuóz hegedűjátéka, és a cimbalmos virtuozitása sem tudott a csarnokban tartani.
Itthon, képmásolás közben meghallgattam még új szerzeményemet.

A mai program is remeknek ígérkezik.
A Kerekes Band már második alkalommal próbál szabadtéri koncertet adni a Vidor Fesztiválon, de az időjárás sosem kedvez nekik. Most is csarnokban játszanak majd. A korábbi találkozásaink fényében ez a koncert is remeknek ígérkezik.

A mai külföldi vendég Maliból érkezik. Bassekou Kouyate ismét az afrikai zenét, a különleges hangszerek hangzását hozza a Vidor színpadára.