Miénk ez a cirkusz

Uppsz, most látom, hogy bent maradt az előre belinkelt videó tegnap. Így sem rossz, ahogy a suszter mondta. Egyrészt tényleg elhagyom, másrészt ez volt a Slamo koncert utolsó dala.
És akkor jöjjön a mai írás tegnapról…

Azt hiszem, ma sem írok regényt.
Egyrészt este írom (úgy megszoktam már 🙂 ), másrészt éppen túl vagyok egy remek vacsorán.
Tény hogy ismét megérte elázni. Most nem volt olyan szerencsém, hogy csak este, hazafelé áztam el. Már délután is esett. Ez azonban nem akadályozott meg a fényképezésben, csak kevesebb fotó készült.
Most igazán csak a képekhez kötődően mesélek, így mindjárt az LGT Emlékzenekarról.
A veszprémi csapat olyan hangulatot varázsolt a Városház térre, hogy az esernyőt is elfelejtették elővenni a nézők.
Tegnap a Slamo koncerten énekeltem rekedtre magam, ma az LGT slágerek voltak soron.

És van egy zene, melyet gyakrabban kell hallgatnom.
Ez pedig az Erik Sumo.
Délután olyan koncertet adtak, amely ugyancsak emlékezetes marad számomra a szakadó eső ellenére is.
Természetesen meg kell említenem a két énekesnőt is, róluk lesz ma csak kép. Biztosan elnézik a fiúk 😉
Kiss Erzsi éneke, színpadi munkája, őrültsége a fergeteges koncert egyik okozója.

Harcsa Veronika bája pedig remek énekhanggal párosul. Ketten együtt egy olyan párost alkotnak, amely nélkül sokkal szegényebb lenne a hazai zenei élet.