Szóljon a Lord?

Ahogy múlt évben ígértem, visszatérek a Lord zenekar dupla válogatás albumára.
Barátkozom vele. Amikor a Lord lapján belehallgattam, azt reméltem, hogy csak a tömörítés miatt szól úgy, ahogy. De sajnos a CD is tompa, erőtlen hangzású. Nem a zenekar, inkább a stúdiómunka nem tökéletes. Nem mindig szól tisztán, és az egészen van egy fátyol, amit semmilyen hangszín állítással nem lehet eltüntetni. Szóval azt hiszem, továbbra is az eredetileg megjelent CD-ket részesítem előnyben a válogatás helyett, de azért van helye az alapművek között.
Az újrajátszásról is mondanék néhány szót.
Nem akarok persze minden dalon végigmenni, de néhány fontosat kiemelek.
Erő most is profi, a gitárjátékra egy rossz szavam sem lehet.
A basszusgitáros fiúval továbbra sem vagyok kibékülve, mintha nem is lenne a zenekarban.
Gidó néha – legtöbbször – csodákat művel – például az Egyedül, Te légy fény, Az utca kövén – de néha számomra érthetetlen okból előszed valahonnan lakodalmas szintetizátor effekteket, amivel az őrületbe kerget – például a Te légy fény 2:15-nél, vagy a Szemedben a csillagok-ban a csilingeléssel végig megöli a gyönyörű blues hangulatot, amit Erő és Misi is nagyon remekül érez, éreztet. És ugyanez a billentyűzés a Csönddel üzenek halála is. A Vándor zseniális ebben a feljátszásban, de a Virágdalt inkább eredetiben hallgasd meg.
Misi éneke most is tökéletes, a Lord Hangja most sem hibázik. Erről tovább nincs is mit beszélni 😉
Hasonlóan csak egy mondat a dobról, mert ott is minden rendben, Lajos is úgy játszik, ahogy kell.

Vége tehát lemezértékelésnek, már csak a cím megválaszolása hiányzik.
Nem kétséges: Szóljon a Lord!
Akár megveszed a 2009-es remake albumot, akár megkapod, örömet fog okozni a hallgatása.
Ha azonban teheted, vedd meg a korábbi albumokat (is), és a Lord legyen veled!