Radio Pm

Ígéretemhez híven délután visszatértem az újonc rádiókhoz.
Úgy kettő és három között a Class Fm-mel próbálkoztam.
Ez szegény továbbra is harmatgyenge, legalábbis számomra.
Többször azon kaptam magam, hogy az egérkurzor elindul a winamp könyvjelzői felé.
Valami kívánságműsor féle lehetett. Legalábbis minden harmadik-negyedik dalnál megpróbálták elhitetni velem, hogy a következőt valaki tényleg szeretné hallani.
Majdnem egy órán át kitartottam. (érezd az áldozatot! 🙂
A Neo-nak a fürdőszobai akciózásom adott teret.
Ha nem tudtam volna, hogy István Dani volt az az egyetlen, aki még süllyedés előtt elhagyta a Slágerhajót, azt hittem volna, hogy rázáródott a Sláger stúdiójának ajtaja, és csak akkor nyílna ki, ha egész délután csak olyan dalokat játszik, amit a Sláger naponta többször.
A kivételeknél itt is akadt mindig név a kívánsághoz.
Úgy tűnik, ők legalább megpróbálnak infót szerezni arról, mit is kellene játszaniuk.
Persze ők ütköztek nagyobb ellenállásba is, hozzájuk nem vándorolt át könnyes szemmel az egész Sláger-stáb, mint ahogy tették ezt a danubiusosok a Class-szal (ez milyen hülyén néz ki három sz-szel 🙂

Szóval most felejteni próbálok a Friss Rádióval. Nem is jövök ma már.