Csökkentett mód

Gondolom, sokaknak mond valamit a cím.
Ez a nyílászáróról elnevezett operációs rendszernél az az állapot, amikor tehetünk még egy kísérletet szeretett rendszerünk életben tartására, esetleg pánikszerű mentésekbe kezdhetünk bízva abban, hogy nem másnap hajnalban, a teljes rendszer telepítés után vesszük észre azokat a dolgokat, amiről megfeledkeztünk.
Bizonyos helyzetekben maga a rendszer ajánlja fel az e módon történő indítást.
Maga a felajánlás általában az úgynevezett kékhalál nevű rémisztgetés formájában érkezik.
Mondanom sem kell, ezek, bár gyakran emlegetett kifejezések, mégsem szoktak mosolyt csalni az érintettek arcára.
Az én arcom sem sugárzott tegnap reggel.
Igaz, érlelődött már egy ideje az esemény, így – remélem – komoly mentésekkel is rendelkezem.
Például a minap a Múzeumfaluban készült fotókat pár óra alvás után, másnap reggel archiváltam.
Tehát most azt hiszem, megvannak 🙂
Talán kitaláltad, tegnap reggel kékhalállal indult a gépem.
A dologban az a szép, hogy a rendszer ugyan nem tud elindulni, de javasolja, hogy ő rendbe tenné a winchesteremet.
Szerencsére nem a rendszer vinyóra fáj a foga, de azért nem szívesen engedném.
Szerintem ez a tipikus kecskére káposztát esete.
Vagy higgyem el, hogy bár ő nem bír talpra állni, de biztos benne, hogy tudja, mit csinál a vinyómmal.
Hát nem!
Mondjuk nem először történt az elhalálozás, de most végleg megadta magát a toldozott-foldozott operációs rendszer.
Tervezgetem egy ideje, hogy egy hosszú csendes éjszakán alaposan átnézem a cuccot, de hosszú éjszakákat nem igazán töltök itthon, a csendben meg elalszom 🙂

Pillanatnyilag három-négy gyanúsítottam van.