Hátba támadtak

Nem vagyok haragtartó. A bosszúnak sem vagyok híve, kicsinyes dolognak tartom. Azonban vannak helyzetek, mikor elragadtatom magam. Utólag néha bánom, hogy kirohantam, de akkor már általában mindegy.
Mondom, nem tartok haragot, igyekszem kerülni a konfliktusokat is. Persze olykor elkerülhetetlen.
Az orvtámadás vasárnap délután ért, és alaposan felborította a délutánomat, estémet.
Nem volt szép dolog, nem volt kellemes csöppet sem.
Terveim szerint a vasárnap délutánt a Kossuth téren, a színpad környékén töltöttem volna.
Készültem is rá, kellemesnek ígérkezett a program.
Talán ezért is viselhetett meg a szokottnál is jobban a támadás.
És ezért is lehetett, hogy örökre búcsút mondtam az orvul támadónak.
Soha többet nem akarom látni.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltak figyelmeztető jelek, csak a napi rohanásban az ember hajlamos figyelmen kívül hagyni egy apró, később azonban ordítónak látszó jelzést.
Mit teszel, ha mondjuk látod, hogy csöpög a vízcsap? Ugye egy legyintés. Majd megcsinál(tat)om, ha ráérek.
Pedig már majdnem indulásra készen voltam vasárnap. Éppen megtörölköztem a frissítő tusolás után. Számolgattam, mikor érek oda a térre.
Ebben a hangulatban, mint derült égből a villámcsapás ért a támadás. Úgy éreztem, kést döfnek a hátamba.
A kád-csaptelep (az a jobbra-balra tekerhetős) tekergetője várta meg, míg hátat fordítok, és magasba emelkedve utat engedett a teljes nyomású hideg víznek.
A látvány nagyjából olyan volt, mintha megőrült volna a Kossuth téri szökőkút makettje.
Nagyjából a gondolataim is olyanok voltak, mint mikor először megláttam az említett szökőkutat a téren.
Nem idézem a vasárnaphoz méltatlan kifejezéseket, amelyekkel kétségbe vontam a csaptelep készítőjének szakértelmét, egyúttal közeli családtagjait egy ősi szakmával hozva kapcsolatba.
A délután hátralévő részében – miután hamar elvetettem az ötletet, hogy természetvédelmi területté nyilváníttatom a fürdőszobát – megfékeztem a gejzírt, és mielőtt a sirályok kiszúrták volna, felszámoltam az alkalmi tavat.
Ezután életet vittem az egyik barkácsáruház unalmas délutánjába, majd rövid írásbeli felkészítés után sikeres gyakorlati vizsgát tettem vízvezeték szerelésből.
Az orvtámadó pedig kínos csendben elhagyta lakásunkat.
Soha többet nem látjuk egymást.