Nemhúsvét

Nagyon vágytam már egy jó kis fotósétára.
Nagyon nem vágytam viszont sok-sok emberre.
Ez a húsvétos hétvége pedig látszólag mindenre alkalmas, kivéve az előbbi két feltétel teljesülését.
A tervezett – kötelező jellegű – programok között kellett megtalálni a rést.
Ez nem engedett erdei remeteséget, annyi idő nincs.
Látszólag a Sóstó is lehetetlennek tűnt az ott ilyentájt megjelenő több ezer ember okán.
Jött hát a nagy ötlet.
Az igazi magyar ember húsvét előtti szombaton kevés dolgot csinál.
Mondjuk furakszik valamelyik boltban, vagy piacon leküzdve a pánikot, mely az éhenhalás gondolatával kényszeríti vásárolni.
Esetleg a korábbi napokban beszerzett dolgokból készít olyan mennyiségű ételt, amitől jövő hét közepén országszerte betiltják az s és t kezdetű szavakat.
Ebből következik, hogy a szombat délelőtt nagyrészt tabu a természetjárás.
Van még ezen a napon a lehetőség a sokáig alvásra.
Ha ezt sikerül feláldoznom, nyerő vagyok. 🙂
És sikerült.
Így kerültem szombaton kora délelőtt Sóstóra.
Úgy körülbelül tíz embert láttam.
Egy sem volt ismerős, ha eltekintünk a buszvezetőtől, de o szorgosan körözgetett a nagy sárgával.
Jó kis zenével magamra zártam a világot, és fotóztam.
Mondhatnám, hogy a kutya sem zavart.
Azonban egyetlen kutya mégis odaszaladt hozzám, de megkapva az elvárt simogatást farkcsóválva tovább is állt.
Így történt, hogy ismét lesz sóstós fotóalbumom ilyesmi képekkel: