Örömszerzés és emo

Alapvető hibát követtem el, mikor a péntek esti koncertre készültem.
Azzal, hogy csak a Pál Utcai Fiúk lebegett a szemem előtt elmulasztottam az alapvető óvatosságot.
Nem néztem utána, kik lépnek még fel.
Ennek aztán súlyos következményei lettek.
A fellépők az Amundsen, a Gonzo, és a Kaukázus volt még.
Utóbbit mindenképpen körüljárom kicsit, mert nem szeretném, ha hasonló meglepetés érne a Bujtosi Underground koncerten.
Este 6 után érkeztünk a Lovardához.
Ez alapból nem rossz a 6 órai kapunyitáshoz.
Most azonban érdekes kép fogadott.
Talán ha két ember lézengett az illusztris koncerthelyszín környékén a belső embereken kívül.
Előrelató módon és persze a jó időnek köszönhetően nem mentünk még be.
Élveztük a friss levegőt.
Az egész napi bezártság után jólesett.
Rossz érzéseink akkor kezdtek igazán előtörni, mikor 7 óra után sem kezdődött semmi bent, eltekintve attól, hogy a szervezők mindegyike lázasan telefonálgatott.
A kint időközben összesereglett 🙂 közel tíz fő még mindig meghaladta a bent levők létszámát.
Hazafelé akkor indultunk el, mikor buzis mozgású emos gyerekek kezdtek szállingózni, és ezzel egyidoben valami borzalmas zaj szurodött ki a Lovarda szebb napokat látott épületéből.
Útközben elhatároztuk, hogy mindenfele ombucmani ajánlással szembemenve magunk választjuk ki azt a két személyt, akit elég erősnek érzünk arra, hogy kezelni tudja a Lovardában a későbbi történéseket.
A kiszemelteket pedig ingyenes belépővel kárpótoljuk a később őket érő megrázkódtatásért.
A két szembe jövő gyanútlan lány értetlenül kérdezett a kitüntetés miértjére.
– Talán veletek együtt lesztek tizenöten – indokoltuk a váratlan eseményt, eltitkolva az emos áradatot.
Bocs, lányok 🙂

Így történt hát meg, hogy rövid idő alatt két lánynak is sikerült örömet szereznem…