Színfoltok

A reggeli képről elég nehéz kitalálni, hol, és mit fotóztam.
Igazán nem is az esemény volt fontos annál a képnél.
Ezért is került külön bejegyzésbe, még ha közel is az eseményhez, ahol készült.
Olykor a színek, a színfoltok adnak egy olyan hangulatot, ami minden mást, minden magyarázatot fölöslegessé tesz.
Így én sem magyarázom tovább
Inkább mesélek a koncertről, ahol a kép készült.
Mostanában sokat olvashatod nálam Herczku Ágnes és Nikola Parov nevét.
Úgy hozta a sors, hogy az utóbbi bő egy évben háromszor-négyszer láttam fellépésüket.
Különleges hangulatú koncertek ezek.
Ötvözik a magyar népzenét a balkáni zenével, és a különleges hangszerek hangzásvilágával.
Ehhez jön még a kivételes énekhang, és közönség közeli előadásmód.

Mielőtt megmutatom a koncert képeit, egy rövid történet a koncert kezdete előttről.
A beállás folyik, a nézők már üldögélnek a téren.
Hangszeres beállás, majd az ének.
Halk részek, sziszegés, hangszín, majd “most egy kicsit nézzük meg a hangos éneket” bejelentés után Ágnes kiengedi a hangját.
Aztán egy pillanat múlva csend.
Majd a nézőtéren megszeppent kisgyerek felé fordulva:
“Ne haragudj, hogy megijesztettelek, tudod fogok majd ilyen hangosan is énekelni.”

Lássuk a fotókat, klikk a képre!