Villanyvonat

Nem ma volt, de azért még jól emlékszem arra a karácsonyra, mikor villanyvasutat kaptam ajándékba.
Nagyon sokáig ez volt a kedvenc játékom.
Aztán jóval később volt egy időszak, mikor rengeteget vonatoztam kedvtelésből, szórakozásból.
Egy ideje pedig kényszerből vonatozok.
Minden időszaknak megvannak a maga élményei.
Valamiért mégis az első kettőre emlékszem szívesebben.

Tegnap délután ismét annyit késett az IC, hogy úgy döntöttem, inkább ezzel utazom, mint a jó tíz perccel később érkező személlyel.
Rossz választás volt.

Külön fizettem azért, hogy egy életveszélyes vonaton utazzak,

• ahol nem működött a légkondicionáló,
• ahol nyitott vasúti kocsi ajtóval utaztunk (nem fülke, kocsi!)
• ahol a folyosó végén a biztosíték- és kapcsolószekrény ajtaját nem
  lehetett becsukni
• ahol a szülők nem merték a folyosóra engedni a hőgutával küszködő
  gyermekeket
• ahol ötven kilométer megtétele alatt nem került elő egyetlen vasúti
  alkalmazott sem, holott máskor kétszer-háromszor is végigportyázza a
  szerelvényt
• ahol a Inter City közel fél óra késéssel érkezett.

A képen a nyitott (bezárhatatlan) ajtós kapcsolószekrényt látod.
Az egyetlen világító visszajelző lámpa a nyitott kocsiajtót jelzi.
A kép menet közben készült.