.

…csak tegnap dolgoztam. 🙂

Ennyi lett volna a bejegyzés, ha…
Ha reggel nem ébredek szakadó esőre.
Ha ezért nem kell újra összeszednem a cipelendő cuccokat.
Ha ezért nem kell otthon hagynom a fényképezőgépemet.
Ha nem hiszem azt, hogy munkanap van.
Ha emiatt nem máshogy járnak a buszok.
Ha ezért nem késem le a hetes buszomat.
Ha a következővel elérem a szokott vonatot.
Ha nem kell egy nyamvadt buszlekésés miatt egy órát szobroznom a pályaudvaron.
Ha nem késik a reggeli IC.
Ha Debrecenben nem szakadt volna az eső.
Ha nem pont akkor legjobban, mikor leszálltam a villamosról.
Ha eszembe jut, hogy két esernyő is van a táskámban.
Ha nem ázik be az iroda.

Szóval ha a napot átaludhattam volna, vagy csak kihagyhattam volna az eseményeket, nos, akkor akár egy remek nap is lehetett volna 🙂


Tegnapjális

Ne dörzsöld a szemed, jól láttad.
Tegnap volt 🙂
Reggeli KV-m mellé jókora felhőket is kaptam tegnap reggel, de már akkor úgy gondoltam, ha majális, akkor napsütés.
Így hát mikor 10 óra körül elindultam otthonról, csöppet sem lepett meg, hogy kisütött a nap.

A Múzeumfalu fái, bokrai virágba borultak, és mire kiértem, pont indultak a táncosok a májusfa állításához.

Aztán indult a mulatság.
Közben kis spriccer, szóval vidám nap volt 😉
Mesélek majd még, csak…


Pár napja

Kicsit visszatérek még a kaotikus hétvégémre.
Amikor kiderült, nem működik a lapom, eszembe jutott, hogy folytatnom kellene az archíválást.
Nem, nem estem pánikba csöppet sem… (De…)
Szóval a nagy archíválás közepette kiderült, a vinyómmal sincs minden rendben.
Elkezdtem hát összeszedni a forrásokat.
Korábbi vinyón, pendrive-on lévő foszlányok, ilyesmi.
Így került ismét elő A kis herceg.
Kicsit belehallgatgattam, vajon nem sérült-e?
Megvan 🙂
Tudom, vannak elcsépelt dolgok, de vannak örök igazságok is.

Ezért most mégiscsak beidézek egy fontos részt:

“… Azzal visszament a rókához.
– Isten veled – mondta.
– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.”

A teljes szöveget és egy érdekes audiováltozatot is megtalálsz ITT.