Plakátharc

Nem igazán tetszik a buszvárókba “kicelluxozott” hirdetések látványa.
Egy részük valamilyen otthoni barkácsmunka, ilyen-olyan nyomtatókon kinyomtatva.
Más részük nyomdában készített – persze jórészt mindenféle ízlést nélkülöző – fércmunka.
Ennél jobban csak azt utálom, mikor elhivatottak a lépcsőházat ragasztgatják tele mindenféle vackokkal, és ha szóváteszem, én vagyok a szemét, aki gátolja a közérdekű információk terjedését.
Ezek általában a “lakásokat vennék” típusú vállalkozási hirdetések…

Ma reggel – na jó, még nem volt teljesen reggel – igyekeztem megközelíteni a buszmegállót.
A megállóban egy tanulóautó állt meg éppen.
Aztán kipattant belőle az oktató, és sietni kezdett a váró felé.
No – gondoltam – neki korán elege lett a tanítványból.
Aztán furcsa dolog történt.
A remek dróthálós váró oldaláról lendülettel letépett egy celluxozott lapot, összegyűrte, majd sietve a kukába dobta (legalább nem mellé).
Aztán visszaült a kocsiba, és tanulósan elelelinduldultak.
Megnéztem a “kerítésen” maradt foszlányt.
Egy autósiskola hirdetésének maradványa volt.
A tanulóautón nem annak az iskolának a táblája díszlett.

A tanulóvezető pedig ma reggel is tanult valamit…