Matalán

Azt ígértem az este, hogy ma talán megírom a tegnapi történéseket.

Tegnap este sikerült a fél hetes vonatot elérnem.
Zenét hallgattam hazafelé.
Kis agymosás.
Hajdúhadházon egy három fős csoport is leszállt.
(Többen is leszálltak, de a történet szempontjából ez a három fős az érdekes)
Egyikük nyakában – ahogy ez abban a társaságban divat – jókora vastag lánc lógott.
Néhány vonaton maradt hasonszőrű igyekezett megalkudni a láncra.
A társaság közben a kalauzt győzködte, hogy várja meg a vonat az üzletkötés végét.
Kompromisszumos megállapodás született.
A kalauz a szép új menesztőtárcsáját pihentetve előrekiabált: Várjál egy kicsit!
Aztán tényleg csak pár percet vártunk.
Az üzlet nem köttetett meg, talán a vevő sokallta a 110 ezres árat, talán a kalauz unt rá a statisztálásra.
Továbbmentünk.
Még egy üzlet, ahol nem kaptak jutalékot a vasutasok.
Talán majd ez lesz a következő sztrájkcél… gondoltam.

Aztán itthon a már szokásos hetesbuszozás.
Az első kanyarban jókora kattanás a busz elején.
A sofőrt láthatóan nem érte váratlanul.
A következő buszmegállóban lazán leszállt, két jólirányzott ütést mért a busz elejére.
Illetve gondolom, csak az egyik lehetett jólirányzott, különben miért ütötte volna tovább szegény buszt.
Mindenesetre ezután nem mert többet kattanni. 🙂