– Honnan veszi?

– kérdezte a pénztáros péntek reggel a pályaudvaron.
– Gondolkodtam. – válaszoltam megpróbálva elvágni a további kérdések útját.

Előzmény.
Előző havi vasúti bérletünk hétvégén járt le.
Fontolgattuk, megvegyük-e a következőt, hiszen ismét megkaptuk a sztrájkfenyegetést a vasutasoktól.
Aztán úgy döntöttünk, nem támogatjuk a munka nélküli pénzhez jutást.
Beálltunk hát egy-egy pénztárhoz, és egy hétre előre kértünk jegyeket, számlákkal.
– Miért kell külön számla? – hangzott ez első kérdés.
– Hogy sztrájk esetén könnyebb legyen visszaváltani. – válaszoltam.
Ekkor hangzott el az ominózus kérdés, és válasz.
– Nem lehetne egy számlán? – próbálkozott még a pénztáros – Nekem egyszerűbb lenne, és akkor is vissza lehet váltani, majd írunk új számlát.
– Nekem is egyszerűbb lenne a bérlet, mint eddig, csak ahhoz dolgozniuk kellene, – próbáltam meggyőzni – az utólag kiadott számláról pedig olvasgasson még kicsit. – tereltem vissza ismét munkájához.

Mint láthatod, Gaskó urat sem az eszéért szereti, aki szereti, elég könnyen kiszámítható volt a kapcsolódása a BKV-sztrájkhoz.
Így ma ismét autózunk, alkalomadtán pedig visszaszerezzük a menetjegyek árát.
Az unatkozó vasúti alkalmazottaknak pedig némi feladat megoldását javaslom a kreativitásuk fejlesztéséhez.
Érdemes lenne elgondolkodniuk például egy kevésbé látványos, ám működő ablakzárási módon.