AU-IV 385 223

Mi tut eszedbe a címről?
Segítsek?

“Személyi igazolvány, van, tehát én létezem,
Személyi igazolvány, az egyetlen igazolvány
mellyel hitelt érdemlően igazolhatom,
hogy azonos vagyok velem.”

Szabad a gazda?
Elárulom. (úgyse tudsz válaszolni 😀 )

“Személyi igazolvány, az én igazi párom,
AU-IV 385 223
Személyi igazolvány, hát lássuk csak, ki vagy te barátom!
AU-IV 385 223″

Bizony, Bródy Személyi igazolvány című dalában hallhattad.
Hogy jön ez ide?
Ma mondtam búcsút a régi, lapozgatós SZIG-emnek.

Vasárnap, a szavazáson szólt az egyik hölgy:
– Pár nap múlva lejár a személyije.
Megköszöntem.
Tényleg meg is feledkeztem róla, hogy megnézzem néha.
Aztán tegnap az egyik bankban szólt az ügyintéző:
– Tudja, hogy pár nap múlva lejár a személyije?
Vigyorogva mondtam, hogy évek óta senki nem nézte meg a SZIG-emet, most meg pár nap alatt ő a második, aki figyelmeztet.
Neki is megköszöntem.

Ma pedig ügyintéztem.
Pár hónapja a rózsaszín hajtogatós jogsimat cseréltem le, most pedig a SZIG.
Beköszönt a műanyagkor.


Nagytakarítás

Ha tudom, mi következik, eszemben sincs takarítást szorgalmazni a MÁV-nál.

Még mindig Debrecen.
Pályaudvar.
Este nyolc előtt pár perccel.

Kiderül, hova érkezik az IC.
Irány a szokásos nyolcadik.
A kép azonban korántsem szokásos.

A máskor csak koszos, szemetes aluljáróban most bokáig áll a szutykos víz.
Lent pedig három lelkesnek éppen nem mondható ember varázsol egy hosszú gumicsővel.
Semmiképp nem hiszik el, hogy a víz nem folyik le magától.

Igaz, ők gumicsizmában vannak, tehát lehet, mégis sejthettek valamit.
Eközben az IC utasai átkelnek a holt tengeren.
Kevesen állják meg, hogy ne méltassák a vasúttársaság mai meglepetését.

Az IC-n fűtenek.
Lassan száradnak az átázott lábbelik.
Rothadó erdő illat tölti be a vagont.


Vasútőr

Debrecen.
Pályaudvar.
Este fél nyolc.
Három pénztár működik.
Mindegyikhez jut két részeg hajléktalan.
Valamelyik jegyvásárlótól majd csak csöppen valami.
Persze ha nem, akkor sértett agresszivitás a válasz.

Egyik utas megelégeli.
Vasúti biztonsági őr érkezik.
Simán elhajtják.
Az ügyfélszolgálati irodába tér be.
Ott biztonságos.
Az utasok meg majd elviszik kinn a balhét…

Pár perc múlva kijön.
Kezében mobil.
Úgy csinál, mintha telefonálna.
A részeg társaság szétszéled.
Az őr visszavonul.
A részegek lassan visszaszállingóznak.

Napi rutin…


Unalmas vasút

Gondolom, nem csak én kezdem unni a vasutazós írásokat.
Csak hát semmi javulás nem látszik.

Tegnap reggel azt hittem, ennyi lesz a vasút mára.
Aztán kiderült, ma ismét vasutasnap lesz.

Legfrissebb “élményem” a forgalomszervezés magasiskolájaként kényszerűségből sajnos szokásossá váló IC.
Ez ugye pótdíjas, joggal várható el tehát kevesebb nemtörődömség.

Tehát helyjegyet megvesz.
Tájékoztató táblán keresgél.
Fülhallgatót füléből kivesz.
Fülel.
Hangosbemondó alapján kimegy a negyedik vágányhoz.
Az üres tájékoztatótáblára rácsodálkozik.
Álldogáló vasutasuhást megkérdez.
“Miért?Bentnincskiírva?” visszakérdezésen felháborodik.
Felszáll a vonatra.
Jegyzetet ír.


Ha már…

…eltemettük a telet, jöjjön az album is.
Talán a vasárnap délután lehetett az oka, de mikor megérkeztem a Múzeumfaluba, elég családias volt az összejövetel.
Aztán mire a táncosok is megérkeztek, szépen megtelt a magtár.

No nem arattunk, csak idén is ez a helyiség adott otthont a vígadó társaságnak.
A közel egy órás program remek kikapcsolódást nyújtott.

A következő esemény húsvétkor lesz a Múzeumfaluban.
…és most képekben is eltemetem a telet.
klikk a képre


Váltás kell

Szemléletváltás.
Olvasom az írást, nézem a képeket Nyíregyháza lapján .
Kicsit elképedve látom, hogy még csak rakják a burkolatot a kiterjesztett sétálóutca jó részén, de az éppen hogy elkészült szakaszon már autók parkolnak.
Azért remélem, autóversenyt nem rendeznek majd itt.
Illetve nem itt rendezik…


Eltemettük…


Már megint…

…hülyének néznek!

Az egyik helyi tv műsorát nézem.
A Szarkofág üzletház tervezője győzködi a nézőket, mennyire tetszik nekik ez a torzó.
Igaz, a riporter párszor “bekérdez” (tiszteletre méltó próbálkozás), de ez mit sem zavarja a tervező ömlengését.
Megállapítja, hogy azokkal nem érdemes foglalkozni, akiknek nem tetszik, mert majd megtetszik nekik.
Amitől azonban nálam végleg elszakad a húr, a két épületrészt összekötő híd méltatása.
Márta felveti, hogy nem lett volna jobb esetleg, ha meghagyják a rálátást a belvárosra?
Jön a mártírválasz:
Sajnos mindenképpen össze kell kötni a két szárny minden emeletét, de beüvegezik a szerkezetet, és az üveg átlátszó.

Hmmm…
Nem tudom, próbálkozott-e a tervező úr rácson keresztül gyönyörködni a tájban.
Mert az üveg valóban átlátszó… de a vas mögötte…


Megfejtés

Ezen a belvárosi házsarkon, a táblák és a firka fölött található a rejtvény tárgya.
Egy cégér abból az időből, mikor még szépítették a belvárost.
Mondjuk a korábbi képekből látszik, elég régen volt…

Most pedig irány a Téltemetés…


…még egy kicsi


Kis segítség…


Sokadik rejtvény

Vajon mi ez, és hol lehet?
Ez a hétvége rejtvénye 😉


Kis javítás

Kicsit magam után néztem, mert gyanúsak voltak az emlékek 🙂
Szóval az előző havas kép nem a Téltemetéskor készült, hanem Gergelyjáráskor.
A többi igaz 😉


Téltemetés

Két éve ilyen volt a téltemetés a Múzeumfaluban:

Nemsokára kiderül, milyen lesz idén.
Talán a hó most kimarad… bár ki tudja? 🙂

Aztán jó másfél hónap múlva már ilyen volt a tavasz Sóstón:

Ebből is látszik, érdemes a Múzeumfalunak rendezvényeket szervezni. 😉
…és persze résztvenni is érdemes ezeken.


Társak

A vasút sztrájkközi prodzsektje nyomán meglehetősen felborult a Debrecen-Nyíregyháza közötti utazás üteme.
A negyed órával később indított nemIC vonatok gyakorlatilag csak mazochisták által használtak.
A gondos szervezés miatt ugyanis az 5 perccel később induló IC legalább 20 perccel korábban érkezik Nyíregyházára.
Persze nem menetrend szerint, hanem a valóságban.
Az elcsúsztatott indulással ugyanis a vonat mindennel összeakad rövid útja során.
Így nem csak a később induló IC hagyja állva már útja első szakaszában, hanem szégyenszemre hasonló kategóriájú vonatokkal is összeütközésbe kerül.
Így Hajdúhadházon (ahol ugye az áthaladást is megfontolja az ember) 10-15 percet várakozik.
Nem csoda hát, hogy mindenki inkább áldoz kicsit többet az utazásra.
Hogy ennek kiprovokálása mennyire tisztességes a MÁV részéről, azt most hagyjuk…

Tegnap is IC-vel utaztam haza.
Szépszámú utazni vágyó álldogált a peronon.
Köztük egy csökkentlátó pár vezetőkutyával.
Ne beszéljünk most arról, hogy a kötelező helyjegy alapján biztos ülőhellyel rendelkező utasok hogyan taposták félre őket.
Ne beszéljünk most arról sem, hogy a leszállók milyen megjegyzésekkel illették a hatalmas vörös kereszttel ellátott hámot viselő kutyát és gazdáját.
Igyekeztek félreállni, megvárni míg elcsendesedik minden.
Ekkor próbáltak felszállni.
A kutya a vonat lépcsőjéhez érve hirtelen megdermedt, és ijedten jelezte, nem szeretne vonatozni.
Kis segítséggel azonban mégiscsak felkerült a kocsi előterébe.
Itt békésen (beletörődötten) letelepedett, és megvárta, míg gazdája is felér.
– Volt egy vonatbalesete szegénynek. – mondta a történtek magyarázataként a lány.
Ahogy a gazdi felért a lépcsőn, és megfogta a hámot, a kutya felállt, és apró mozdulatokkal jelezte, jobb lenne beljebb menni, ha már itt vagyunk.
Ismét a nyugodt, megbízható, feladatára koncentráló társ volt.
Nyíregyházára érve egy pillanatra azonban mégis kilépett kicsit a szerepéből.
Amint kinyílt a kocsi ajtaja, pár farkcsóválással jelezte: Örülök, hogy végre leszállhatunk.


.


Y-bárca


Reklámzabálók


Fürdőruha tartozás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy napfényes téli este.
Nem, mégsem.
Előbb volt a napfény, utána az este.
A napfényben jégszobrokat faragtak, este pedig szabadtéri koncert volt.
Igen, a Bikini koncert képes beszámolójával voltam adós.
Eddig.
Most azonban itt a lehetőség, hogy megnézhesd a képeket.
Tudom, ideje volt már 😉

klikk a képre