14. sz. panaszlap

Avagy az utastájékoztatás hiánya.

Pénteken sikerült időben elindulni a munkahelyről.
Örültem, hogy így időben hazaérek, és eljutok az Óperentzia koncertre.
Mivel a vasutas szakszervezet megígérte, hogy egy jó hétig folyamatosan dolgoznak, azt hittem, semmi nem állja utamat.
De – mint ahogy azt pár órával később megfogalmaztam – nincs nagy különbség a munka és a sztrájk között.

A vasútállomásra érve hiába kerestük a vonatunkat.
Az információnál – beállva a sorba – rövidesen kiderült, reggel kaptak egy lapot, amelyben bizonyos vonatok más időpontban történő indítása szerepel.
Debrecenben a párbeszédünk a következő volt:
– Miért megy máskor a vonat?
– Vágányzár.
– Minden Nyíregyházára induló vonat?
– Igen.
– Az IC is?
– Igen.
– Kaphatunk másolatot a lapról?
– Nem.
– Megtalálható valahol az infó?
– Nálam.
– Máshol?
– Nem tudom.
– ….

Megvártuk a vonatot.
Az első állomásnál előzött meg az IC.
– Tehát az IC nem. – állapítottuk meg.
Aztán még néhány állomáson álldogáltunk.
Gondolom, felborult a menetrend.

Jelentős késéssel mégis megérkeztünk.
Újabb kísérlet a változásleírás megszerzésére.
Itt is sikertelenül.
– Ez az egy példány van.
– Fénymásolat?
– Nincs fénymásolónk.
– Fax? Az is tud másolni.
– Nincs.
– Valamilyen elérhetősége?
– Nem tudom.
– Akkor vajon miért ül itt (mikor éppen nem sztrájkol?)
– Máskor is szokott késni a vonat, ez meg nem is késés, mert kiírtuk.
– És úgy gondolja, a késés a természetes állapot? Most is az állomáson tudom meg, mikor megy, meg sztrájkkor is. Csak most gyakrabban jár.
– Mindenki velem veszekszik!
– Nem a személyével van bajom, hanem a tájékozatlanságával.
– Írja le!

Leírtam.
A fogalmazás címe: 14. sz. panaszlap.

– Maga úgyis tudja, mit írt, nem baj, ha az olvasható példányt meghagyom a kolléganőnek? (Takarékosság van. 1 lap a füzetben – ez marad is benne -, és két A4-es lap betéve indigóval. Olvasható a válaszoló kolléganőnek, olvashatatlan az utasnak, ő úgyis tudja. Fénymásolni úgysem tudnak rá.)
– Nem. Legalább tudja, mire kell válaszolnia…

Most van egy indigóval írt lapom.
Nagyjából a bélyegző és a 14. sz. panaszlap felirat látszik, és egy aláírás valahol a lapon.
Azt nem én írtam.
Az ügyintéző meg ismeri az indigóját.
Összeszoktak.