A varázslók

Állunk a peronon.
Vonat érkezik.
Nem a miénk.
Az később jön.
A kocsik kívül olyan koszosak, hogy nem lehet belátni az ablakon.
Ilyenekkel szoktunk utazni.
Mikor járnak.
Azt szoktuk mondani, UV védőréteg van az ablakon az erős napfény ellen.
A függöny, vagy redőny helyett.
Én még emlékszem ilyen vonatra.
Öreg vagyok…

Két narancssárga mellényes nő jön.
Egyiknél seprű.
Másiknál fekete nylonzacskó.
Valami hiányzik.
Az utolsó kocsi végén szállnak fel.
Mi a vonat közepénél, úgy három kocsival előrébb állunk.
Pár másodperc telik el, a zsákos már át is viharzik az előttünk lévő kocsin.
Vagy öt méterre követi seprűs társa.
A kocsi előterében elegánsan suhint egyet jobbra, egyet balra.
Pártsemleges – jegyzem meg.
És rájövök, mi hiányzik a felszerelésükből.
A szemeteslapát.
Bizonyára ők enélkül is össze tudják szedni a szemetet.
Varázslók.

A dolog tegnap délelőtt történt.
Akkor még dolgoztak.
Nem sztrájkoltak.
Igyekeztek megdolgozni a +10% fizetésemelésért.
Igyekeztek megdolgozni a nettó 250 000 Ft (közel bruttó 500 000 Ft) jutalmukért.
Így…

Most ismét nem járnak a vonatok.
Talán lesz idejük kitakarítani.
Legalább a vagonokat…