Furcsa

Néha rengeteget írok, néha semmit.
Néha sok képet rakok fel, néha semmit.
Mostanában az írások is rövidek, a képek is morcosabbak.
Persze az időjárás is morcos.
Talán ezért nem éreztem hétvégén igazán aranyozott, ünnepi hangulatot a főtéren.
Vasárnap már nem is volt kedvem visszamenni.
Olvasgattam itthon, de írni nem nagyon tudtam mit.
Aztán ma gondolkodtam a 8-as buszon, leszálljak-e az Egyház utcán kicsit.
Belestem a térre, és csalogattak kicsit a fények.
Aztán nem szálltam le.
A Keletnél már bántam, de akkor meg már lusta voltam visszamenni.
Olyan nyűglődős napom volt ma.
Egy csomó olyan dolgot kellett csinálnom, amihez nem értek.
Talán holnap kész is lesz.
Szeretném, mert jó lenne túl lenni rajtuk.
Most este is olvastam meglepő írásokat, de valahogy nem tudok mit írni róla.
Néha nem tudok hozzászólni.
Nem tudom, miért.
Holnapra egy nem túl régi, napfényes képpárt teszek fel az archívumomból.
Hátha kizökkent kicsit ebből a furcsa ködös világból.
Pont ebből…