Apa kocsit hajt

Bringáztam. No, nem sokat, csak így gyorsabb volt eljutni A-ból B-be, majd B-ből A-ba immár pakkokkal.
Nem, nem adom fel rejtvényként, hogy hány éves a kapitány. 🙂
Egyszerűen csak bringáztam. Nagyapakorú vakvezető pedig kocsit hajtott. Tehát kicsit sántít a szöveg, ami eszembe jutott, de a történet…

“Jáááááááááááájjjj, Apa hogy hajtod a kocsit! Ez borzasztó! Ez
borzasztóóóóóóóó, ez borzasztóóóóóóóó, Apa hogy hajtod a kocsit!
Apa nézd! Egy ismerős megy a járdán és nem lép le az útra mert akkor talán egy kis veszély fenyegeti!
Apa legyint – és Apa kocsit hajt.”

Szóval bringázok.
Nagyapakorú parkol. Majd leltárba veszi a visszapillantó tükröket, és elindul. Nem zavarja, hogy épp mellette készülök elhaladni.
Nekem még vannak reflexeim, és látok is.
Nem halok meg.
Jellemzően pár méter után már mellette vagyok. Megállítom. Elmondom neki, hogy nem a fürdőszobában van, és az ott oldalt nem borotválkozótükör.
Mondja: látott, de úgy gondolta, majd megállok.
Mondom: végülis elérte, de van az a fekete kar, amivel sárga villogókat lehet rongálni a kocsi végein. Ha azt használná… Vagy mindjárt a vészvillogót, az alkalomhoz illőbb.
Mondja: jó, majd figyel, de most siet.
A hosszú élet reményében elbúcsúzunk. Én jobban gyorsulok, óvatosan
hátranézek. Ő is arra siet, amerre én. Szerencsére gyenge már a lába a
gáznyomáshoz.
A kereszteződésen én bringázok át előbb, és ezzel behozhatatlan előnyre teszek szert. Élek 🙂

Az idézet a Tudósok Apa kocsit hajt című slágeréből való. Ha kíváncsi
vagy rá, klikk. Visszatérek még rá nemsokára.