Van, ahol működik

Nem sok pozitív dolgot olvashatsz a szolgáltató, vagy szolgáltatást végző cégekről. Én sem hiszem, hogy ez tenné ki blogom nagy részét. Tulajdonképpen az is lenne a természetes, hogy a szolgáltatás az
szolgáltatás, tehát nincs mit foglalkozni vele. Az ember megfizeti a díjat, a szolgáltató pedig végzi a dolgát. Persze mindannyian tudjuk, ez nincs így… illetve – hogy finomítsak kicsit – ez nem mindig van így. Vannak szolgáltatók, ahol nagyjából zökkenőmentes a tevékenység, és vannak, akik talán soha nem lesznek képesek rendbe tenni. Nem sorolok példákat egyik oldalról sem, ha olvasod a naplómat, tudhatsz példát 😉

Amiért most a billentyűt rongálom, egy jó példa. Évekkel ezelőtt bankszámla nyitására készültem. Szétnéztem, aztán bementem abba a
pénzintézetbe, ahol – más lehetőség korábban nem lévén – a hitelemet tartották nyilván. Rosszkor érkeztem, mert a számomra kirendelt ügyintéző éppen nem ért rá. A háttérben, de jól láthatóan tízóraizott. – Várjon türelmesen! – mondta a kolléganője a pultnál. Úgy negyed óra után – gondolom, szálkás halas szendvicset hozott tízóraira – ismét zaklatni merészeltem a kolléganőjét.
– Nem lehetne-e, hogy ügynökük felkeres otthon? – javasoltam bátortalanul a nem annyira vezető bankoknál működő formulát.
– Mit képzel! Mi nem házalunk! – csattant fel büszkén a hölgy.
Nekem ekkor rendült meg a bizalmam ebben az intézményben örökre. Nem azért, mert nem házalnak – azóta egyébként már igen -, hanem a hang miatt.
Akkor illendően elköszöntem, nem sokkal később pedig a hitelemet is elrendeztem velük. No, az is egy szép történet… Azóta szerencsére csak az ajtajuk előtt megyek el néha. Választottam tehát egy kisebb, de remekül működőt. A történetnek is vége is lenne, ha nem kebelezi be egy másik nagy az én kedves kis pénzintézetemet. Látszólag semmi nem változott. A régi kis bankomtól kaptam néhány levelet, hogy örültek,
sajnálják, és remélik. Az újtól is kaptam, jó hivatalosakat. Kitöltöttem, visszaküldtem, ment minden. Azt hittem. Egy nap felszólító levelet kaptam az egyik közüzemi szolgáltatótól. Adós vagyok egy befizetéssel, meg a késedelmivel. Meglepődtem. Átutalással fizetek, ráadásul rendszeressel. Irány a bank.
– Hú, nem sikerült elutalni. – mondja az ügyintéző.
– Dehát volt fedezet, megbízás, minden. – érveltem.
Valóban, ő sem érti. Adjak megbízást, elutalják. Mondom: Van megbízás. De ezt most utólag kell, meg a kamatra is kell megbízás… amit persze én
fizetek. Adtam. A kamatra is. Úgy két hónap múlva a dolog megismétlődött egy másik utalással.
– Biztos valami számítógéphiba, előfordul. – érvelt az ügyintéző, akinek ismét nem volt fogalma róla, miért nem történt meg az utalás. Ekkor lett elegem. Szűk fél év alatt. Szakítottunk. 🙂
Én azzal érveltem, hogy pénzintézettel szeretném kezeltetni kevéske pénzemet, nem egy tesztműhelyben. Nem kis harcba került, de úgy váltottam, hogy nem terhelték rám a költségeket. Az ügyintéző szerint ilyen még nem volt. Na bumm, még egy dolog, amit nem látott még soha. 🙂
Így kerültem jelenlegi bankomhoz. Ennek már jó pár éve. Azóta nem tudok
róluk rosszat mondani. Telefonon eddig akkor beszéltünk, mikor
elpancserkodtam a netes jelszavamat. Pillanatok alatt rendbe rakták, és még hülyének sem kellett éreznem magam. (pedig magamban tudom, én voltam a hülye)
A következő beszélgetés ma történt. Egy kedvezményem nem érvényesült a számlámon, és nem tudtam, miért. Telefon tehát, vajon miért. Kb. 20 másodperc alatt jutok ügyintézőhöz. El sem hiszem. Kedves, segítőkész, próbálom elmagyarázni, mi a gondom, ő meg szinte gondolatot olvas. Kiderül, munkahelyváltásomkor kicsit korán kaptam fizetést 😀
Előző hónap végén, tehát következő hónapban nem. Az ügyintéző reakciója:
– Elnézést, hogy ezt nem vette észre a rendszerünk, természetesen korrigáljuk. Szabadkozik még kicsit, reméli, nem okozott nagy kellemetlenséget. Az egész beszélgetés három perc, ebből egy, amíg megtalálja a hibát augusztus végén.
Ez az, ami máshol nem lenne hír, én viszont köszönöm.