Hány évig tart még a nyár?

Meglepő jóreggelt!
Pár percig nézegettem a gépem óráját, nehezen hittem el, hogy 30.-a van. Tehát még szeptember.
Ebben többek között az a jó, hogy nem érzem úgy, hogy egy hónappal le vagyok maradva a következő írással:
Utolsó út.
Legalábbis a héten, hazafelé.
Tehát péntek.
A PUF kísér ma haza.
Szóval áll A bál 🙂
A vonaton is.
Valami fékhiba lehet, mert minden megállásnál hatalmas mennyiségű levegő távozik valamilyen szelepen hatalmas szuszogással.
De azért remélem Nyíregyházán megáll majd a vonat…
“Követem a fényt, Keresem a fényt.” – hallom, mikor leszállok a vonatról.
Mert sikeresen megállt.
Mire a mozdonyhoz értem, narancssárga ruhások ügyködtek körülötte.
Nem, nem szemetet gyűjtöttek.
Én pedig követtem a fényt.
Eszméletlen fények voltak este hatkor.
A Nap kibújt a felhők alól, mielőtt nyugovóra tért.
Erős, éles fénnyel világított meg mindent.
Árnyékom akkora lett, mint még soha.
Az egész parkon átért.

Az épületek és a borús háttér hihetetlen kontrasztja miatt majdnem lemaradtam a buszról.

Aztán egész úton az ablakon lógtam, és a stadiontól visszasétáltam a körútig ezért:

Remélem, ma délután is jó idő lesz, mert már nagyon utálok bent lenni, délután mennem kellene egy kört.
Addig még kitalálom, mivel indokoljam magamnak 🙂