Tejút

Tegnap hajnalban az erkélyen szemléltem, hogyan kellene öltözni.
Nagyjából derült idő volt, a Hold fényesen ragyogott, majd bebújt egy kondenzcsík mögé.
Ettől az egész olyan lett, mint egy fényesen kivilágított hófehér országút.
Talán ilyennek képzeltem gyermekkoromban a Tejutat. Sajnos nem volt lehetőségem lefényképezni.
Aztán útra keltem, és már a vonatból fényképeztem ezt:

A képről – illetve ott reggel a látványról – eszembe jutott persze egy Edda dal is,
“Egy napon szóltak, parancsot hoztak: Menj a toronyba fel!” de aztán inkább mégsem, mert az előző bejegyzés is negatív hangulatú, és ma lesz mégegy, szóval hagyjuk a Tornyot, és a semmivé vált Eddát…
Mindamellett a hétvégém “dolgos” lesz.
A változatosság kedvéért most itthon, egy elég szoros határidő fog munkára, és mint a néphit tartja, a határidő a legjobb múzsa. 🙂
Sajnos kevesebb időt tudok itt tölteni most, és fényképezni sem tudok menni e két napban, pedig a Stadion utca kereszteződésében az a fa
Ráadásul az egyik következő – visszatérő – téma sem lesz vidám, de fontosnak tartom, hogy ennyit beszéljek róla.
Azért igyekszem majd szebb dolgokkal is visszatérni estefelé, vagy holnap, és persze néha betérek olvasgatni, kikapcsolni kicsit.