nózis! nózis!

Nemrég kidobtam egy készlet akksit. Nem lehet rá panaszom, két évet bírt, még a géppel vettem. Pár hete egy másik készlet is gyanús, de mivel mostanában ritkán nyílt alkalmam fotózni, a Vidor meg elég kaotikus volt akksitöltésileg, tekintve, hogy nem tudtam hazajönni koncertek előtt feltöltött akksikért, így nem igazán jegyeztem meg, a két egyforma készlet közül melyik döglődik.
A Vidor akksiilag hozott egy másik szomorúságot is, ugyanis egyik cserekor 1 db akksi valahol a virágágyásban landolt, és talán egy vakond azonnal elhurcolhatta a zseblámpájába, mert sehol nem találtam.
Ha utána számolsz, van egy bizonytalan, és egy biztos, ugyanolyan típusú készletem, csak nem tudom, melyik melyik.
Van egy három darabos, ami ugye ezért használhatatlan.
Van mégegy, amit nemrég vettem, talán harmadik töltését élte a Vidor végén került a gépbe.
Ezzel indultam el reggel, és nem lepődtem meg, mikor napközben kimerült.
Maradt tehát a két egyforma készlet, egyik frissen töltve, másik még Vidor idején.
Remek helyem volt a Prognózis koncerten.
Úgy második-harmadik sor, középen. Gép nyakba, egy készlet akksi kézügybe, ha kell.
Kezdődik.
Jön a zenekar.
Gép be, vaku be, exponálás, fél zenekar megvan.

Meg egy jel a kijelzőn.
Rossz jel.
Villogó piros akku.
Sebaj, csere.
Gép be, vaku be, villogó piros akku, gép ki, akku ki, utolsó készlet akku be, gép be, semmi.
Ekkor indul a második szám.
Pisti éppen ott tart, hogy “…mert minden jó, csak semmi sem működik!”
Gép táskába, azért sem húzom fel magam.
Ettől kezdve mezei koncertélvező vagyok a második-harmadik sor közepén, jó helyen. …mert minden jó…
A koncert egyébként tényleg fantasztikus, régen vártam már ismét ilyenre. Jó volt türelmetlennek lenni koncert előtt.
“Türelem csak türelem! – Mondani könnyű!”
Jó volt, hogy aki nem tudta, kik a Prognózis – van ilyen manapság – elég volt annyit mondani, “Tele van a város szerelemmel”
Jó volt újra olyan koncerten lenni, ahol a zenekar mindent belead.
Jó volt egy kellemes őszi estén százakkal énekelni a Nyári éjszakák-at.
“Kérdeztem már százszor, így meddig érek el, hogy a kocka fordul,
de nincsen rajta jel.”
Jó volt találkozni sok arccal, akikkel az ifiparkban is voltunk koncerten anno.
“Hol vannak már azok az évek, nem lehet, hogy felejtünk”
(Bocs Hege, hiába biztattál, ez az egy kép van. 🙁 )
Jó volt kitalálni, vajon melyik dal jön majd.
Jó volt újra kiadni a feszültséget.
Jó volt állni az ajtó előtt.
“Oszd meg ami jó, oszd meg ami szép!”
Jó volt tudni a jelszót.
“A jelszó: felül semmi! A jelszó: alul semmi!”
Jó volt újra hallani, hogy “láthatatlan háromszögben élsz.”
Jó volt látni, mennyi energia van még mindig ebben a csapatban.
Jó volt, hogy kétszer is visszajött a zenekar.
Később visszatérek majd a bejegyzéshez, és linkelek képhelyeket azoktól,
akiknek jobb akksijaik voltak. 😉
Addig pedig egy koncert részlet.
Egy olyan szám, amely tegnap is elhangzott, és amitől most kicsit be vagyok rekedve 😉
Ja, és hogy mit hallottunk?
Kőhegyek, Abszolút balszerencse dala, Szerelem szabadon, Türelem, Semmit ne ígérj, Add ki magadból a feszültséget, Sivatagi szél, Hajtóvadászat, Ne kezdd újra, kérlek, Eltékozolt századok, Workinson-ügy, Felül semmi, alul semmi, Mindenki bolond, Háromszögek, Tele van a város szerelemmel, Hajsza közben, Ajtók előtt, Neked valaki kell, Nyári éjszakák.