Pici help

A szombati kedélyes kerti túra idején felmerültek olyan kérdések, amelyek elindították bennem ezt a mai mellébeszélést. 🙂
Nincs már egy hónap addig az időpontig, mikor blogom második szülinapját ünneplem majd. Első elkalandozásként – és visszatérve a tegnapi napra – itt is boldog szülinapot kívánok nagybátyámnak.
Tehát a blog.
Némi viharos előkészület után kb. 2 éve indult útjára. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel azóta is csinálom.
Igyekszem naponta friss írást, vagy képet feltenni. Van úgy, hogy többet is sikerül. Ennek köszönhetően 2005-ben közel 200 bejegyzés született, a 2006-os évet pedig a 761. bejegyzéssel zártam.
Ekkor vált szükségessé – tárhely-kezelhetőség miatt – a fizikailag is elkülönített 2. kötet indítása. Ez a jelen, ez évben ez a 238. bejegyzésem. Persze ezek közül néhány még vésztartalékként pihen a piszkozatok között, mert szerencsére a WordPress, mint eszköz a naplómhoz, lehetőséget biztosít némi trükkre is.
Így lehetséges, hogy akkor is jelenhetnek meg írások, mikor fizikailag közelében sem vagyok számítógépnek.
Visszatérve picit a statisztikához a napi képek mellett létezik egy tematikus képtáram is – de szépen hangzik 🙂
Szóval létezik, meglepő módon a képtár nevet viseli jobbra, és fenn. Itt – nem számolom meg – pár ezer képet nézegethetsz különféle – természetesen abszolút szubjektív – elrendezésben.
Megszakítva a mellébeszélést rövid időre megválaszolom itt is a szombaton felvetődött kérdéseket.
A blogot magam készítem, saját írásaim, saját képeim alkotják a tartalmát. Ahol valamilyen okból – pl. buborékszálló őrült tervképe, vagy ún. slágerszövegek 😀 – nem saját a dolog, jelzem.
Kéretik az én munkáimat is ekként kezelni! (Ez volt a copyright)
Az azért meglepett, hogy ami igazán érdeklődésre tart számot, milyen egyszerűen leírom.
Itt pl. sikerült mindkét kérdést egy mondatban megválaszolnom, jöhet hát ismét a mellébeszélés 😉
A napló célja a kétéves múlt után nehezen tagadható magamutogatáson kívül szeretett városom bemutatása, az itteni történések dokumentálása, jártamban-keltemben láttamban-olvastamban tapasztaltak megörökítése akár fotó, akár szöveg, olyankor mindkettő által.
Sajnos az utóbbi idők városbéli történései komoly árnyat vetnek a vendégcsalogató helyi szépségek bemutatására, magam is úgy látom, túlsúlyba kerültek a Dörmögő kategória írásai. (Bár tagadhatatlan, hogy az előző években is volt néhány.) Nem gondolom, hogy fel tudom venni a harcot ezekkel a negatív jelenségekkel – a nevem sem Dózsa György, és a hideget is jobban tűröm, mint a meleget -, mégsem tudok, és nem is akarok szó nélkül elmenni ezek mellett. Remélhetően hamar elmúlnak a hőguta jelei az illetékeseken, és – ahogy remekül hirdetik – ismét (továbbra is) “velünk élnek a nyíregyházi fák”, Nyíregyháza pedig élő, és élhető város lesz (marad).
Aztán, hogy visszatérjek az eredeti célhoz, mondjuk a szemléltetés kedvéért ez az írás a blog kategórián kívül a Dörmögőbe is bekerült. Ezt látod a cím alatt. Ha nem akarod fárasztani az egeredet azzal, hogy oldalt választod ki a kategóriát, itt is megteheted. Ezzel mintegy tematikus összefoglalóhoz juthatsz, és mondjuk jól elronthatod a hangulatodat pl. a Dörmögők végigolvasásával. 😉
Én pedig igyekszem fenntartani az egyensúlyt a naplómban, lehet követni a tevékenységet a város vezetőinek is. 🙂 No nem arra gondolok, hogy naplót írjanak, inkább az egyensúly fenntartására kellene (jobban) odafigyelni (zöld fa-szürke beton, jó hangulat-rossz hangulat, magánérdek-közérdek, hogy csak néhány példát említsek).
Szóval utánam! … vagy előre! … vagy mittudomén.