Nagyi

Miautónk fékez előttem a zebrán, aztán meg is áll annak közepén. Huszas évei körül járó srác vezeti.
A hátsó ülésről nyolcvanas éveit láthatóan nehezen megélő néni kászálódik ki, majd nem kis erőfeszítéssel két csomagot húzgál ki az ülésről.
A két batyuval kezében valahogy még becsukja az ajtót, s a jármű szótlan sofőrjével azonnal elsuhan. Én még szétnézek a váróban a könyvárusnál, van még vagy tíz percem.
Az aluljáró lejáratához a néni korábban ér, ezt az akadályt egy pihenővel veszi. A feljáróhoz huszas éveiben lévő, hatalmas hátizsákos, kézitáskás sráccal egyszerre érkeznek.
A néni két pihenéssel veszi az újabb akadályt, és fent visszakapja a nehezebb csomagját…
Pedig a srác biztosan nem az unokája.

Itt ért véget az írás a vonaton, hazafelé. (Blackberry Rulez 🙂 )
Aztán autóbuszra várva volt szerencsém mégegyszer látni a nénit.
Éppen a kétszer két sávos úton kelt át egy kamion előtt.
Neki is volt szerencséje…