Újjászületés

Az elmúlt év októberének első napjaiban 52″ target=”_blank”> írtam pár keresetlen szót városunk egyik legszebb terén méltatlanul romokban heverő, szebb napokat is látott Jereván sörkertről.
Furcsa ezt így, hivatalos néven írni, hiszen mindannyian csak Jerónak becéztük.
Akkor is, mikor középiskolánk vége felé egy-egy délután nagyobb fiúnak látszottunk egy sörrel a kezünkben, akkor is, mikor már munka után, kollégával, baráttal ugrottunk be egy sörre, akkor is, mikor nyári estéken zene is volt, és akkor is, mikor barátnőmnek meséltem róla, miközben a kerthelyiség padján ültünk, és akkor is, mikor ugyanezen a padon néhány centis havat fotóztam.
Nem oly régen a Retro FM reggeli műsorában sikerült kicsit nosztalgiázni Jónás Tibivel az egykori Lókötők együttesről, akik ugyancsak koptatták a kis betonplaccot, és jó kis country-zenével emelték a hangulatot.
Talán ezért is esett annyira rosszul romokban látni ifjúságom egy másik darabját.
(Azt azért nem szeretném, ha minden hétvégére jutna egy romdarab…)
Nos, egy ideje nézegetem a mozgolódást a téren, és megérdemelt 😀 szabadságom kis szeletét arra használtam, hogy körülnézzek, mi is folyik ott.

A mozgolódás ugyan alábbhagyott, éppen semmi nem történt az építkezésen, de van építkezés!

Abszolút építészeti antitalentum lévén hamar megállapítottam, hogy igen szépre sikerült a tető. 🙂

A palánk ugyan takarja az épület jó részét, mégis úgy tűnik, készülget a Jeró, és ráadásul igyekeznek korhűen helyreállítani, ami a mai Nyíregyházán sajnos nagy szó.

A csekély építészeti ismereteim ellenére is biztosnak tűnik, hogy forralt bort még nem ihatunk a közeljövőben, de talán a söridőszak kezdetén már üldögélhetünk a kerthelység padjain.
Úgy legyen!