Morál

Állok a buszon.
A busz is áll a megállóban.
Indulna már, de egy T betűs autó még mindenképpen el akar menni mellette.
Ott még nem járnak az oktatásban…
De a történetnek még nincs vége, mert előtte már két társa elment a busz mellett, így mikor a kereszteződéshez érünk, ott találjuk az ügyes konvojt.
Éppen elméletben veszik át a balra kanyarodást.
Ugyanis a környéken nincs más, szemből meg szerintem majd másnap ha jönne valaki.
Erre szoktuk azt mondani, “nyújtsál már be egy pályázatot arra a kanyarodásra”.
Egy idő után a buszvezető apró dudálással igyekszik tudatosítani, hogy ez forgalmi helyzet, nem a parkolóba állás.
No, erre aztán hirtelen megjelenik az oktató keze a kocsitető fölött…
Van kitől, van mit tanulni 🙁
Lámpa.
Három sáv.
Zöldre vált a lámpa, mindannyian mehetnek.
Ekkor azonban hátul megszólal a mentőautó szirénája.
Van, aki próbál oldalra menni, de nagyrészt hűtőig fékben állva markolják a kormányt, mintha valaki el akarná venni tőlük.
Akár az egész sor átért volna, és a mentő is elfér, ha…
Így azonban a lámpa pirosra vált, szanaszét keresztben álló kocsik, középen egy szirénázó mentő, és mindenki mozdulatlan, sőt, van aki integet a mentőnek, hogy miért szirénázik, úgysem tud elmenni…
Kereszteződés.
Két Mercedes (mi más?) áll a sarkon, az ívben, forgalommal szemben.
Gondosan kitakarja a járdáról lelépő gyalogost.
Mégis túléli.
Szemerkélni kezd az eső.
Nem kis kárörömmel gondolom, legalább szétázik a nyitott Mernyó.
De nem.
Szépségszalonból “mackónadrágos”, ujjatlan pólós kisebbségi lép ki, és betávvezérli a tetőt.
Gyáván csendben maradok, de megállapítom, biztosan ma nem volt segélyosztás, mert akkor a posta előtt, a forgalom elől elzárt csíkos területen állna… mert nem csak én vagyok gyáva.
…és egy kevésbé komoly…
A márványos csillogásúra csúffá épített Könyvtár elé hasonló jellegű …mondjuk szökőkutat építettek.
Kisebbségi család, ahogy kell, két gyerek, négy kerék…(ja, ez nem az) szóval négy gyerekkel pihenget a vízparton 🙂
A szökőkút nem túl nagy, és talán három sugárból felváltva lövell vizet ugyancsak nem túl magasra.
Hősünk hamar kiismeri a dolog logikáját, és ügyesen átugrál a szökökút fölött.
Anyja egyszer csak megelégeli, és ráüvölt: “Hagyd má abba, mer összekoszolod magad!”
Hát igen… nézőpont kérdése ;-D