Sporttársak

“…A fotósok egyeztetésre is hajlandóak lennének a rendőrökkel annak érdekében, hogy nyugodtan végezhessék munkájukat…”
Érdekes az az elképzelés, mikor egy tömegverekedésben a fotós nyugodtan akarja végezni a munkáját…
Úgy gondolom, aki ilyen helyzetben a tömeg közé lép, tudnia kell, mit kockáztat. Tudnia kell, hogy kockáztat.
Nem gondolom, hogy helyes volt a fotós bántalmazása, sőt! De azt sem gondolom, hogy lassan egy hete szinte _csak_ ez a téma.
A vízcsapból is az folyik, hogy a brutális állat rendőr hogy megverte a szegény fotóst.
Kevés szó esik arról, hogy vannak a sérült rendőrök.
Hogy a rendőr munkájával ez együtt jár? Igaz.
Hogy a virág nem veri meg a fotóst? Ez is igaz.
Ha a rendőr munkája során tömeget oszlat, tudja, megsérülhet.
Ha a fotós munkája során tömegoszlatást fotóz, tudnia kell, hogy kaphat az ütésből, a spray-ből.
Sajnos mindkét dolog előfordulhat.
Ami nem fordulhatna elő:
– hogy úgy kelljen utcára menni, hogy előtte megnézzük, hol, milyen meccs van;
– hogy sportrendezvény után eleve verésfotózásra készül a fotós;
– hogy randalírozó szurkolók ellen bármilyen rendőri intézkedés megkérdőjelezhető legyen;
– hogy újságok, újságírók, fotósok más ember nyomorából éljenek;
– hogy a déli híradóban azt mondja a műsorvezető: a képek borzalmasak, ezért csak az esti híradóban mutatják be;
– hogy a rendőrverő “sporttárs” megússza 50000 azaz ötvenezer forintos pénzbírsággal;
– hogy ingyenutazásért hisztiző vezető politikus büntetlenül azt nyilatkozhassa az eset kapcsán, hogy a rendőri intézkedés nem “Ne fotózz”-zal kezdődik, hanem “Jónapot kívánok”-kal…
Mondom, nem helyeslem, hogy tömegoszlatás “áldozatául esett” két fotós. Azt sem, hogy rendőri vezetők szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb magyarázkodásba kezdenek… de nem kellene átesni a ló túlsó oldalára…