Ma mindössze egy hétvégéről mesélek.
Történt réges régen, hogy nyári, koraőszi estéken sok sok ismerős és ismeretlen arc útnak indult, hogy pár estét egy parkolóban felállított sátorban töltsön.
Vajon mi késztethet erre normális embereket? Mi lehet a sátorban?
Zene és sör. Hívhatnánk hát zenesátornak is, valahogy mégis sörsátor lett a neve.
Ezt is nevezhetnénk hagyományos eseménynek, ha nem szakadt volna meg a hagyomány. Nem csoda hát, hogy mikor megláttam az I. Etno-folk Sörfesztivál plakátját, megdobbant a szívem.
Komoly szervezkedésbe kezdtem, hogy amikor csak lehet, ott lehessek ezen a hétvégén Sóstón, a fesztivál helyszínén. És sikerült. Cserébe pedig egy olyan eseményt szemlélhettem, élhettem át, amely régen hiányzott már Nyíregyháza életéből.
Bár az időjárás nem fogadta kegyeibe az eseményt – és akkor még nagyon finoman fogalmaztam – mégis sikerült egy olyan hétvégét összehozni, mely maradandó emléket hagyott maga után.
Nagy-nagy hálát érzek a szervezők iránt azért, mert a lehetetlennel dacolva mentették meg a hétvégét az özönvíz ellenére is.
Sokszor szóba került azóta is az a hétvége, amely elhozta Nyíregyházára a különleges finom sörök mellé a Bordó Sárkány Régizene Rend, a Folkfusion Band, a Kuttya, a Retronome, a Paddy and The Rats, a Goulasch Exotica, a Folk Error, és a Balkán Fanatik formációkat és ámulhattunk a Fire Age lányok káprázatos tűz show-ján.
Nem emlékszem rá, mikor történt hasonló a városunkban.
Vasárnap még kicsit együtt szomorkodtunk a szakadó esőben, és én – szerintem nem csak én – ma is abban bízok, hogy idén ez a csoda megismétlődik.
Nehéz volt kiválasztani azt a képet, ami a mai illusztráció lesz. E mellett döntöttem: